Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7-8. szám - Dombi Margit: A mikroszkópikus gyakorlatokról

Dombi Margit: A mikroszkopikus gyakorlatokról

221

9~ ^

A lupával akkor látjuk élesen a tárgyat, — a folytonos vonallal kihúzott egyenes nyilat, — ha a tárgy a lencse gyújtópontján, fókuszán (F) belül helyezkedik el.

A mikroszkóp mint köztudomású, már összetett nagyítórendszer.

Napjainkban már abban a szerencsés helyzetiben vagyunk, hogy a „Služba škole” mikroszkopikus preparátumokkal is ellát bennünket, de mi magunk is elkészíthetjük ezeket.

Preparátumok készítése

A preparátumok elkészítése, — ha nem hagymanyuzat, vagy Tradescan- tia preparátumról van szó, — bizonyos gyakorlatot követel a tanítótól, a meiszésnél.

Ha hengeralakú növényi részt metszünk, pl. szárat (herba), előbb 3—4 cm-re rövidítjük, majd a balkezünkbe szorítjuk s a jobbal vágjuk. Az első szeletet eldobjuk; ez a vágás csak a vágási felület egyenesítésére szolgált.

Mikroszkopikus vizsgálathoz nagyon vékony metszet kell, ezért a lehető legfinomabb, legkeskenyebb lemezkét használjuk. A vágásfelület kell, hogy állandóan sima legyen, ezért időnként ecsettel megtöröljük. Könnyű mozdulattal vágunk és nem tépünk. (A zsilettpenge, amivel dolgozunk, legyen éles!) Metszetet többet készítünk, hogy válogathassunk. A levágott metszetet ecsettel rakjuk odébb, hogy ne sértsük meg. (Ha több metszetet készítettünk, tároljuk egy kis tálka vízben, különben a levegőn kiszárad és tönkremegy.)

A könnyű és hajlékony növényi részek, pl. levél, (folium) gyökérke, (rizoida, radix) vagy nagyon apró tárgyak, pl. magvacskák (semen) nagyon nehezen vághatok. Ezért ezeket napraforgó-bélszövetbe, bodzabélbe, esetleg sárgarépába ágyazzuk és úgy vágjuk.

Hogy a növényrészek szerkezetéről, a szövetekről és sejtekről teljes képet kapjunk, három, egymásra merőleges irányban kell metszetet készítenünk, nevezetesen egy keresztmetszetet és két hosszmetszetet. Az