Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Rehák Gyula: Politechnika a kémiában (II.)
216 Dr. Rehák Gyula. Politechnika a kémiában demonstráló, azaz bemutató, akár „munkáltató” kísérleti óra legyen az — csak az egyes jelenségek, törvényszerűségek megvilágítására törekedjünk, hanem kellő gondot kell fordítanunk az ismeretek technikai alkalmazására is mind az elektrifikálás, mind az automatizálás és az energia racionális felhasználása terén. Az eddigi modelleken is változtatnunk kell annyiban is, hogy ezek a termelési folyamat fő fázisait, a törvények érvényesülését a tanult gyártási eljárásban szemléltetően ábrázolják. (Pl. ilyen az ellenáram alkalmazása, jelentősége a különböző gyártási folyamatoknál, úgymint a sósav gyártásánál, az ammonia szintézisnél, a kénsav- gyártásnál, cukorgyártásnál stb.) Csak így jut kifejezésre a politechnikai nevelés lényege, tartalma a természettudományok alaptörvényeinek érvényesülésében, feltárásában és alkalmazásában a modern ipar és mezőgazdaság terén. Ebből a célból fel kell használnunk mindazokat a módszereket, amelyek a politechnikai nevelésben eredményre vezethetnek. Ilyen módszerek: 1. a tanulókísérleti órák, 2. az ismétlő és összefoglaló órák, 3. a házifeladatok. A tanulókísérleti órák. A kísérlet meghatározott céllal vég- rehatott cselekvés. A tanulókísérlet az előző óra ismereiányagának és bemutató kísérleteinek határozott célú gyakorlati feldolgozása a tanulók önálló munkája alapján. Ezek önálló kísérleti órák, amikor a kísérleteket a tanulók végzik a tanító vezetésével. A politechnikai nevelés szempontjából nagy jelentőségük van és elősegítik a gyakorlati készségek kialakítását is. Ezeken az órákon a tanulók a halvány, ingadozó ismeretek után pontos, biztos tudásra tesznek szert és elméleti ismereteik valósággá válnak számukra. Egyúttal fokozatosan kifejlődik bennük a kezdeményező képesség, önállóság, a munka megbecsülése és az alkotó készség. Míg a demonstrációs kísérlet feladata az átvett anyag alapvető kérdéseinek megismertetése kísérlet alapján, amelyet a tanító végez, addig a tanulókísérleti órák mind formában, mind célkitűzésben különböznek ezektől. A tanulókísérleti órák lehetnek: a) laboratóriumi munkák, b) praktikumok. Bár a kísérleti órák mind az oktatómunka szerves részét képezik, mégis árnyalati különbség van a laboratóriumi munkák és a praktikumok közt. A laboratóriumi munkát legcélszerűbb valamely tematikus egység elvégzése után bemutatni. A praktikumok pedig a rendszeres ismétlések alkalmával célszerűek. Ez már a kísérletezésnek egy magasabb formája, itt már a kísérletet végzőnek gyakorlati készséggel kell rendelkeznie. A tanulók eddigi kémiai tudásukat itt arra használhatják fel, hogy az új anyag megismerése után a kísérleteket saját maguk végzik a szaktanító irányításával. Ilyen óratípusoknál a vezető szerepet a legjobb kémikusoknak adjuk. Ezálial a kijelölt tanulók magabiztossága erősödik és serkentésre buzdítja a kevésbé jártas tanulókat is, s egyúttal elmélyíti a tanulókban a közösségi érzést is. Ekkor érvényesül Jeszipov-Goncsarov pedagógiai meglátása is: „Az ismeretek tudatos felhasználása a gyakorlati jellegű
