Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban
Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban 211 A totemizmus A természetes vallások egyik jellegzetessége a totemizmus. Eszerint egyes ember- csoportok közös őstől származtatják magukat, így hát rokonság van köztük. A közös őst azonban nem embernek, hanem állatnak képzelik, ez a totem. Róla kapja a közösség a nevét. A nemzetség tagjai azonosnak tekintik magukat a totem állattal. Ebben nyilvánul meg a rokonság. A totemállatot megölni vagy megenni tilos. A nemzetség tagjai azt hiszik, hogy ez a totemállat védi és segíti őket. Sternberg a szahalini giljákoknál a következő esetet figyelte meg. Az erdőben haladtak, mikor hirtelen egy medvével találkoztak. Sternberg a medvét le akarta lőni, mire a giljakok ez ellen tiltakozni kezdtek és azt mondták neki, ne lőjje le a gazdájukat. Azután az egyik giiják a medve elé ment, meghajolt előtte és bocsánatot kért tőle mondván, hogy ne haragudjon, hogy értjük az erdei birodalmán vezet keresztül. A medve egy darabig állt, majd hirtelen eltűnt az erdőben. Sternberg későbben érdeklődött a giljákoknál, hogy vajon a medve megérti-e a beszédüket. — Már hogyne értené — felelték, a medve a mi rokonunk. A mi őseink is medvék voltak. Őseink sokat dörzsölődtek a fához s így a testükről ledörzsölték a szőrt, elvesztették a bundájukat, a bőrük pedig sima lett. A totemállat részben mint tabu szerepel. Ünnepélyes alkalmakkor sajátságos vallási szertartások mellett megeszik. Ilyenkor abban reménykednek, hogy ezzel az eljárással a totemállat tulajdonságait átveszi. A halott ereje átmegy szerintük az élőkbe. Innen ered a kannibalizmus is. A primitív népeknél ma is elterjedt vallás a totemizmus. — A kirgizek vaddisznótól »származtatták magukat, a burjátok a medvétől. Az Afrikában élő naga nép azt állítja, hogy az ember és a tigris közös eredetű. A totemizmus nyomait őrzik a népmesék, a hattyúból lett királykisasszony, ugyancsak a nemesi, lovagi címerek állatai is. Gyermekmeséinkben még ma is olvashatunk a primitív ősöktől ránk maradt vadállatok egyes jellemző vonásairól (a ravasz róka, a bátor oroszlán, az álnok kígyó stb.). A babona és a földrajzoktatás A babonás szokásokat könnyen megmagyarázhatjuk a természeti vallások alapján. Ha a tükör eltörik, ez „hét évi szerencsétlenséget” jelent. A tükörben ui. a képmás, tehát egy lélekféle jelenik meg. Ez a természeti vallás szerint a lélek károsodásával jár. A hetes szám szerencsés szám. A hetes szám babonája a négyhetes hold-hónapra vezethető vissza s erről pedig tudjuk, hogy ez a legősibb időszámítási rendszer. A babonák gyakran éles ellentét nélkül átkerültek a vallási liturgiába (asztali áldások, ételtilalmak, stb.). A babonák sokszor nem ártatlan szokások csupán! Akadályozzák például az idejében nyújtott orvosi segítséget — helyette ráolvasással „kezelik” a beteget. A babona akadályozza a tudományt és a haladást. A kambodzsai viszonyokat jellemzi az az eset, mely az ottani királlyal történt 1874-ben. A király, akinek személyét szentnek és sérthetetlennek tartották, egy alkalommal kiesett a vonatból. Senki sem mert az eszméletlenül fekvő uralkodó segítségére sietni, hiszen nem volt szabad őt érinteni. 1800- ban hasonló okok miatt halt meg fekély következtében a koreai király. A babona sajnos még ma is eléggé elterjedt. Az Egyesült Államokban pl. több mint tízmillió nő hord a táskájában nyúllábat, hogy „szerencséje” legyen. Németországban 1940-ben 50 000 hivatásos „jövőbe látó” működött. Még ma is vannak nálunk olyanok, akik a gabonát nem érésekor, hanem Péter-Pálkor aratják s emiatt az ország kárára nemegyszer sok szem elpereg. Hasonlóképpen nagy kárt okoznak az „egészségügyi” babonák is. A természeti vallások korát az emberiség történelmének gyermekkorával hasonlíthatjuk össze. A mai kort általában az emberiség férfikorának mondhatjuk, amikor már nem hisz e mesékben, sem babonákban vagy varázslatokban. A szocializmus országai tudományos alapon a marxista-leninista világnézet szerint építik a kommunizmust, a jövő szabad, haladó társadalmát.
