Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban
210 Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban nálunk a halál után néhány héttel ülték meg a gyásztort, mert a test végleges felhőm- Hsa ilyenkor következik be. Igen sok nép hite szerint halál után a lélek vándorolni kezd. A lélekvándorlás szép példáit az eszkimóknál is megfigyelhetjük. Az eszkimók egyes csoportjainál a szülők a gyermekek szeszélyeit a legnagyobb türelemmel viselik, a gyermekeket sohasem verik meg. Ugyanis azt hiszik, hogy a halottaknak a lelkei mindig annak a gyermeknek a testébe szállnak, aki a haláluk után elsőnek születik. Ezért a szülők a gyermekeket úgy kezelik, mintha bölcs öregek lennének. Amikor a gyermek felnő, a lelke is felnő, s ilyenkor az ős lelke elhagyja a testet, s ebben a korban már büntetik a gyermekeiket. Szumátra szigetén a kisebb madarakról rendszerint azt hiszik, hogy azok a halottak szellemei. A dél-afrikai bantu négerek szerint a halottak lelkei kígyóvá változnak. Jáva szigetén komolyan hiszik, hogy az ember lelke időnkint krokodilba költözik. Az ilyen krokodilokat szerintük úgy lehet megismerni, hogy nemcsak ártalmatlanok, hanem védelmezik a helybeli lakosságot. Az ilyen krokodilokat tilos megölni. A temetési szertartásokkal kapcsolatban a művelt embert meglepő szokások alakultak ki. Az eszkimóknál gyakori, hogy átvágják a halott inait, hogy ne kísérthessen. A perzsáknál csillagászati számításokat helyeztek a sírba. A számításokban szándékosan hibákat követtek el azért, hogy a hiba feletti töprengés annyira lekösse a halottat, hogy ez megakadályozza az élők háborításában. A Trobriand-szigeteken a rossz termést a bennszülöttek úgy magyarázzák, hogy a gyarmattartók megtiltották a halottaknak a falun belül való eltemetését s így a halottak a falun kívüli sírjukban fáznak. Érthető — mondják — azért ilyen rossz a termés. A halottakat néha óriási áldozatokkal engesztelik meg. 1789-ben Dahomey-ben a király halála alkalmával 595 feleségét, katonáit, udvari énekeseit stb. ölték meg. Az ókori szumír királyokat sokszor egész udvartatásukkal együtt temették el. Indiában csak 1830-ban tiltották el azt a szokást, hogy az özvegyet a halottal együtt égessék el. A természeti vallás igen fontos szerepet játszott a primitív ember életében. Az Amazonasz menti őslakók egyik fontos tevékenysége a fazekasság. Ez a munka a férfiak dolga. Ahhoz, hogy a fazékkészítés jól sikerüljön, munka idejére különböző tilalmakat vezettek be. Munka ideje alatt a nőknek kunyhóban kell élniök és még egymással sem beszélgethetnek. A kelet-afrikai masszái harcosoknak tejen, húson és öktrvéren kívül semmit sem szabad enniök. — A bantu négerek el sem tudják képzelni, hogy a Föld termését élvezhetnék, mielőtt isteneiket megkínálnák, hiszen ők azok, akik a gabonát növesztik. A természeti vallás követői az élet minden mozzanatának vallásos színezetet adnak. Az ókori mexikóiak teniszhez hasonló labdajátékot űztek. Ebben a játékban a labda a Napot jelképezte, melyet nem volt szabad kézzel érinteni s azért használták ütőt. Az indiánok azt hitték, hogy játékukkal biztosítják a Nap szabályos járását az égen. A földművelés valamikor a nők gondjaira volt bízva. Még ma is vannak olyan népek, amelyeknél ez szokásban van. A híres Afrika-utazó, Livingstone a Zambézi menti négerekről a következőket írja: A néger törzs asszonyai részt vesznek a tanácsban. A férj élelmezéséről az asszony gondoskodik. Ha a férj és az asszony között viszály keletkezik, akkor a feleség a férjet elküldi hazulról s ilyenkor bizony a férjnek felkopik az álla. A termelés további fejlődése folyamán új termelőeszközök keletkeztek. Ezek átalakították a termelést és a nők helyzete is fokozatosan megváltozott a társadalomban. A nők később már csak a ház körüli földműveléssel, kertészettel foglalkoztak. Egyidejűleg csökkent a joguk, szavuk s végül a nők a férfiak rabszolgáivá lettek. Az anyajogot fokozatosan felváltotta az apajog. Az állattenyésztő népeknél az állatok válnak különösen jelentős természeti lényekké. Ünnepeiket az állattenyésztés legfontosabb mozzanatai szabják meg. A mongoloknál a fejés első napján tejet áldoztak, s ezt a világ négy fő égtája felé locsolták. Az ókori perzsáknál a szarvasmarha volt a földi jólét megteremtője, náluk a szarvasmarha- tenyésztés istentiszteletnek számított. A sertés a földművelő népeknél lett szent állat. A társadalmi osztálytagozódás is rányomta bélyegét a vallásra. Polinézia szigetein a vallás azt tanítja, hogy csak a főnökök lelkei jutnak haláluk után az isten közelébe, a köznép lelkei az alvilágba kerülnek. A Tonga-szigeteken pedig azt állítják, hogy a gazdagoknak halhatatlan lelkűk van.
