Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban
Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban 209 mészeti jelenségek hamis értelmezésére alkalmat adott az álom is. Álmában az ember távol jár s a legkülönbözőbb eseményekben vehet részt. Mikor felébred, beszámol társainak a történtekről. Ezek azt felelik, hogy nem lehetett távol, mert hisz ott feküdt köztük egész éjjel. Távol is volt az álmodozó, helyben is volt, hogyan lehet hát ezt a rejtélyt megoldani? Ma már nem rejtély, mert tudjuk, hogy az álom az idegrendszer működésének eredménye. — Az árnyék is módot ad hamis nézetek kialakulására. Az árnyék a primitív ember szemében a test hű követője. Az árnyék az est közeledtével megnő, mintegy védelmezi azt, akit elkísér. Iránban az emberek a jókívánságaikat ilyen módon fejezik ki: „Ne rövidüljön meg a te árnyékod!” Az ókori görögök szerint a halottak árnyéka denevérként él az alvilágban. Hasonló elképzelések alakultak ki a tükörképnél is. Az Afrikában élő zuluk nem mernek a vízbe, folyóba nézni, nehogy tükörképeiket egy krokodil elragadja. A primitív ember a nevet is spiritualizálja. Az eszkimók pl. azt hiszik, hogy az ember halála után a neve hazátlanul bolyong, míg csak egy újszülöttet ezzel a névvel fel nem ruháznak. Nálunk az újszülött fiú rendszerint az apa nevét örökli. Ez a szokás a sámánizmusból maradt vissza. Az új-guineai marind-amin törzsnél a gyermekeknek a szülők fejvadászattal biztosítanak nevet. A gyermek a megölt ember nevét kapja. Ennek a borzalmas szokásnak az a nézet az alapja, hogy a név az életerő hordozója. A régi kínaiak szerint minden testben két lélek van, az egyik hímnemű és az ésszel van összefüggésben, a másik a nőnemű, amely az életerővel és a vérrel van kapcsolatban. A kanadai eszkimók szerint az embernek három lelke van: név, életerő, árnyék. Az angmagszalik eszkimók felfogása szerint jóformán minden testrésznek külön lelke van. — A hátsó-indiai láosz-törzsek hite szerint az embernek harminc lelke is van. Sok helyütt a lélek székhelyének az állandóan növekvő hajat tekintik, mert ez az életerő székhelye. Gondoljunk csak a bibliai Sámsonra! A Nias-szigetek lakói a lelket általában könnyű, levegőszerű, árnyékszerű jelenségnek képzelik el. A maorik azt hiszik, hogy minden erdőnek, folyónak, földdarabnak van lelke úgy, mint az embernek. A cseremiszek valaha ételt raktak a sarló elé és így szóltak hozzá: „Sarló, légy újra erős! Egész nyáron át dolgoztál. Itt a te részed A mienket ne bántsd!” A kínai parasztok a régi világban szántás előtt az eke támogatásáért esedeztek. Láthatjuk tehát, hogy a primitív ember gondolkodása szükségszerűen elvezetett a vallásos felfogás kezdeteihez. Ez a felfogás később fejlődésen ment keresztül, amelynek során az ember a valóságot teljesen összekeverte képzelete alkotásaival. A kultúrával szemben a legerősebb ellenállást még ma is a természeti vallások tanúsítják. Ezeknek szívóssága abban leli magyarázatát, hogy a természet törvényeit nem ismerő ember számára látszólag utat mutat a természetfeletti erők pártfogásának megnyerése, haragjának kiengesztelése stb. (Pl. a háborgó tenger lecsillapodik, ha áldozatot kap.) Természetesen később nemcsak a természettől való félelem támogatta a vallásos felfogást, hanem a társadalmi elnyomás kialakulása folytán egy újabb gyökere is támadt. A kizsákmányoltak tehetetlensége a kizsákmányolókkal szemben — írja Lenin — létrehozta a hitet a jobb sírontúli életben. A természeti vallásokat így váltották fel a dogmatikus vallások. A vallás keletkezésétől mindmáig nagyon sokat változott. Figyelemre méltó, hogy a Föld legkülönbözőbb helyein, egymástól sivatagoktól elválasztva, sőt évezredek hatalmas távlataiban is a vallások annyira hasonló módon alakultak ki. Amikor a spanyol hódítók felfedezték a „pogány” Amerikát, a legnagyobb meglepetésükre a kereszt jelével találkoztak ott, ahol hírét sem hallották a kereszténységnek. Már időszámításunk előtt a Veszta szüzek keresztet viseltek a nyakukban. A kereszt valószínűleg a tűz szimbóluma volt, mert általában a keresztben összedörzsölt fadarabokkal gerjesztették a tüzet. A tételes vallások sok esetben megőrizték a természeti vallás alapvető jellemvonásait. Már láttuk, hogy a lélekre vonatkozó elképzelések igen sokfélék. A primitív embereknél a lélek nem egyszer az életerőt szimbolizálja s nem egyszer igen elítélendő módot keresnek arra, hogy a lelket a halállal ne hagyják veszendőbe menni. így pl. az Amazonasz menti nagmák megeszik halottaikat. Gyakori az a nézet, hogy a lélek addig él a testben, míg az el nem bomlik. Ezzel magyarázható a balzsamozás, amellyel azt akarták elérni, hogy a lélek a testben hosszú ideig megmaradjon, minthogy a balzsamozás hosszú ideig megakadályozta a test felbomlását. Érdekes, hogy régebben
