Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban
208 Szabadi János: Tudományos világnézet a földrajztanításban Ezen a fejlődési fokon az emberiség legnagyobb része már nagyon régen túljutott, de elvétve ma is élnek olyan népek a Földön, amelyek itt tartanak. Néprajzi szempontból talán legérdekesebb a Szumátra szigetén élő kubu törzs. Ennek a törzsnek az életviszonyait behatóan tanulmányozták, s a hitnek, vallásnak még csak a nyomát sem tudták felfedezni. Ez a néptörzs Szumatrának azon a részén lakik, ahol az óriási áradások, a forró éghajlati viszonyok miatt, szóval az igen mostoha természeti viszonyok következtében semmiféle kultúra nem alakult ki. A növényzet rendkívül buja: magas termetű fák óriási területeket borítanak, amelyeket liánok fonnak össze. Az őserdőkben él az orangután, gibbon, a szavannákon vad elefántcsordák járnak, gyakori a tigris, orrszarvú és a párduc. A törzs tagjai leginkább a fákon laknak. Az egészségtelen éghajlat miatt igen sok ember betegségnek esik áldozatul. Az emberek igen korán kifejlődnek és hamar megöregednek. Az átlagos életkor 30 év. A betegségekkel szemben nem tudnak védekezni, békés természetük van. A kutatók egyöntetű megállapítása szerint a törzs tagjai nem hisznek semmiféle természeti erőben. A természeti jelenségeket: a fényt, vihart, villámlást természetes módon magyarázzák. Az ismeretlen dolgoktól nem félnek. Pl. arra a kérdésre, hogy a halott miért nem mozdul meg, azt válaszolják, hogy azért, mert nem lélegzik. Az őserdő vadjaival szemben csaknem teljesen tehetetlenek, mert egyetlen fegyverük egy hegyes bot. Ennek segítségével ássák ki a táplálékul szolgáló gyökereket, mert a környezetükben előforduló legtöbb gyümölcs ehetetlen. Állandóan fáradozniok kell, hogy hitvány táplálékukat megszerezhessék. Megeszik a gyíkot, békát, hernyót és a rovarok bábját is. — Nem ismerik az időszámítást, beszédük igen szegényes. Nem ismerik a hónapok és napok neveit sem. A lélekben való hitnek nyoma sincs náluk. Többek közt ez a példa is bizonyítja, hogy az emberiség történetének ebben a szakaszában a vallásos életnek nem találjuk nyomát. A természeti vallások keletkezése A vallás keletkezése szoros kapcsolatban van az anyagi élettel. Az ősi állapotban élő ember — amint említettük — rendkívül nehéz viszonyok közt élt. Évezredek hosszú során alakultak ki az első munkaeszközök. Ezek előállítása is nagy nehézségekkel járt. Már kipróbálták, hogy egy egyszerű kőbalta elkészítése az ősember eszközeivel egy hétig is eltart s ilyen kőbaltával egy közepes vastagságú fa kivágása két hónapot is igénybe vesz. Az első munkaeszközök előállítása után a fejlődés meggyorsult s az emberiség a meleg égöv alól lassan szétszóródott a hidegebb tájakra is. Az élet azonban csak alig észrevehetően lett könnyebb. A primitív ember életét behatóan tanulmányozta Darwin a dél-amerikai Tűzföldön. Amint írja, a Tűzföldön élő emberek meztelenül jártak, satnya növésűek voltak, arcukat fehérre festették, hajuk borzas, bőrük zsíros, piszkos, hangjuk kellemetlen volt. Éjjel állatok módjára összebújva aludtak. Apály alkalmával akár éjjel, akár nappal felkeltek, hogy a sziklákon kagylókat gyűjtsenek. Az asszonyok rendszerint viz alatt gyűjtötték a tengeri sünöket vagv hajból font zsinórral minden horog nélkül apró halakat fogdostak. Nagy ünnep volt számukra, ha egy rothadó bálna úszó hulláját fedezték fel. Ezt a hitvány táplálékukat néhány ízetlen bogyóval vagy gombával tarkították. A varázslat nagy szerepet játszott a természeti vallások keletkezésében. Ez a primitív ember szemében úgy tűnik mint a szónak, vagy gesztusnak a közvetlen hatása. A primitív ember azt hitte, hogy sokszor csak a megfelelő szavat kell kiejteni s megfelelő gesztust kell alkalmazni s a várt hatás egyszeriben bekövetkezik. A varázslat akkor kezdett elterjedni, amikor az ember — ha még oly kis mértékben is — kezdett a természet fölé emelkedni. Érdekes összefüggés van a varázslat és a munka között. Pl. mikor a primitív ember csapdát készített, meglepte őt saját munkája eredménye és társai sem értették meg egészen, hogy az eredményt minek köszönhette. A csapdába vagy belement a vad vagy nem. Ha belement, az ember azt gondolta, hogy a vadállat így akarta. Ha nem ment bele, akkor az állatnak nem volt meg a hajlandósága, hogy belemenjen. A primitív embernek úgy tűnt, hogy a csapda készítése nemcsak munka, hanem valami titokzatos szertartás is, amely valahogyan befolyást gyakorol az állatok szándékára. Tehát a varázslat a munka jellegének a meghamisításából indult ki. A varázslat kialakulása megnyitotta az utat a vallásos nézetek fejlődése számára. Ebben nagy szerepet játszott igen sok természeti jelenség hamis értelmezése. A ter-
