Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám - Rácz Olivér: Pedagógia és magnetofon
180 Rácz Olivér: Pedagógia és magnetofón datos szemléltetni akarás (ehun a vakszeme, ide kumj: ha emígy találod, amúgy hull el — Kicsi, a Mennydörgődet, ne vakarózz, ha magyarázok, ráérsz a kobakodat kozmetikázni majd óra után —), az azonban bizonyos, hogy mikor a múltkoriban először láttam magnetofont az osztályban, történelem órán, elsősorban diadalt, valósággal fárasztó gyö- zelemérzést éreztem. A szó elröppen — az írás marad. Mégis — tankönyvek tucatjai között nevelődtünk emberré, s hová lett az írott szó csodája, hova lettek az apróbetűs magyarázó szövegek, hova a kövérbetűs összefoglalások? A pedagógia nem csak foglalkozás, sot nem is csak hivatás: a pedagógia bizonyos fokig művészet is, és mert a művészeteknek is egyik lényeges jegyük az ellentmondások törvénye, a pedagógia művészetének egyik legelsödlegesebb és egyben legellentmondóbb jegye az, hogy ebben a művészetben a zengő, daloló — elröppenő szó maradandóbbat alkot az írott betűnél. Tankönyvek tucatjainak apróbetűs magyarázataira, kövérbetűs összefoglalásaira a perdülő évek távlatából ma már alig emlékezünk, — de ma is fülünkben élnek még szavak, amelyek egykori tanítók ajkán zengtek fel, mondatok, amelyeknek dallama egykori tanítónők ajkán formálódott művészetté: a nevelés és oktatás művészetévé. Zengő, daloló szó varázsa — téged üdvözöl előretörő századunk derekán tanítók eljövendő diadalmas tansegédeszköze: a magnetofon. Tanító, aki szobád nyugalomra oltott sötétjében a másnapi tanításra gondolsz és új sikerekhez vezető utak felől faggatod a csillagfényes ablakot, gondolj a nesztelenül forgó két korongra és vidd be órádra a magnetofont. Ércnél maradandóbb emléke szavadnak, lelkiismeretednél hívebb ellenőre azoknak az emberi árammal telített negyvenöt perceknek, melyek életed tartalmát képezik — barátod és munkatársad lett a két nesztelenül forgó korong. Evőé, Thalatta, magnetofon! Tanító, aki fellépő évfolyamok számával méred a végtelen időt s a végtelenség két berregő csengetéssel határolt szünetében hűvös tárgyilagossággal, vagy izzó nyugtalansággal faggatod magad, mi volt az oka, hogy —, melyik volt az a mondat, ahol —, miért maradt hatástalan az a részlet, amely — és mindezek után újra meg újra magadat okolod, hajolj a magnetofon fölé, hallgasd meg újra tenhangodat, személytelenül és józanul, a kiegyensúlyozó bírálat hűvös tárgyilagosságával, akár az orvos, aki fehér köpenyben, csalhatatlan műszerek és csillogó kémcsövek világában ellenőrzi agya és két keze munkáját. Tanító, aki kurta percek és elröppenő szavak mérlegén méred a fiatal agyakba vésett tudás értékét, hajolj a magnetofon fölé és hallgasd meg újra a feleletet,- mely arról számol be, hogy előttünk is éltek emberek, akik —, hogy hazánkon kívül is vannak hegyek és folyók és bányák és szántók, amelyek —, és hogy két szám különbségének szorzata... Tanító, aki leméred és osztályozod a tudást, hajolj a magnetofon fölé, hallgasd meg a feleletet, aztán menj vissza a tanterembe, fogd kézen azt, akinek a hangját most játsz- sza vissza a két forgó korong, és vidd oda őt is a magnetofon elé. Értsd meg: nem arról álmodozom, hogy gépies mesterségig mechanizáld a tanításodat, amelyről éppen az imént állítottam, hogy magában kell viselnie a művészet megkülönböztető jegyeit, hanem arról, hogy vedd igénybe a készüléket, tanítók új, orvosi műszerét, és gyógyíts. Gyógyítsd magadat, de elsősorban a rádbízottakat. Tudom, az órán sokszor torkodat szorongatja az elkeseredés: a szőke és barna fejek között mindig akad négy vagy öt, akikkel szemben alul maradsz, és akik alul maradnak az anyaggal, az osztállyal, a többiekkel szemben. De mit is mond erről Anatole France: „Ha úgy értenők a lelkek alakjait, mint a mértani alakokat, nem éreznénk több ellenszenvet egy túlságosan korlátolt szellem iránt, mint a matematikus egy szög iránt, mely öt vagy hat fok hiánya miatt nem rendelkezik a derékszög tulajdonságaival.” Miért nem rendelkezik és hány fok a hiány? Kérdezd meg a magnetofont is. Harcolsz a bukás ellen? Fegyver a magnetofon. Te, aki Komenskýn és Makarenkón nevelődtél, te, aki óráidon akár a szellem és akarat szemfényvesztés nélküli bűvésze, vagy a nemes idomító, felváltva alkalmazod a rávezető és levezető módszert, érzed-e: mennyi dedukció és indukció rejlik a két forgó korongban? Harcolsz az iskolán kívüli környezet, a család, a szülő közönye, meg nem értése ellen? Fegyver a magnetofon! Te, aki azért vagy, hogy minden megnyilvánulásodban tudatosan és következetesen érvényesítsd a logika és pszichológia minden érvét és
