Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám - Diósi Kornél: A romantika szerepe a nevelésben

104

Diósi Kornél, Šamorín:

A romantika szerepe az ifjúság életében

Mindazt, ami gyermek- vagy ifjúkorunkban rendkívüli, különös, nem hétköznapi, exotikus vagy színes élmény volt, a „romantika” szóban foglaljuk össze.

A romantika iránti hajlam, a különös és színes élmények átélésének vágya a gyermekben különösen 7—8 éves korában lesz intenzívvé. Ekkor kezd nála az — olvasmányok hatására — erőteljesebben működni az egyéni élmény, a fantázia világa. A szép mesevilág mellett megismeri Robin- zont. Ő is egy lakatlan szigetre képzeli magát, ahol saját biztonságát parittyával, nyíllal alapozza meg. Ha szülei megértik őt, akkor takarékosságra nevelik és a pénzen sátort, felfújható gummimatracot és egyéb tábori felszerelést vesznek neki s a vakációban kimegy az egész család táborozni, hogy a gyermek kissé Robinzonnak érezhesse magát. Ekkor szereti meg a gyermek a természetet, amelyben nyugodt otthonra és ideális játékterületre talál. Persze kezdetben, néhány évvel ezelőtt, a táborozásnak is megvolt a maga nehéz időszaka ... Azóta már különféle szervezetek propagálják a turisztikát és a szabadban való üdülést, mert már rájöttünk, hogy munkabíró és egészséges nép csak jó levegőn és a természetben eltöltött élet primitív örömein keresztül nevelhető ki.

A természetben való felüdülést, a természet nyújtotta örömöket és romantikát az iskolai év folyamán is tegyük lehetővé a gyermek számára. A gyermek szabad idején kívül a pionír-szervezetben töltött idő egy részét is használjuk fel erre. Ne higyjük azt, hogy ezzel a pionír mozgalom komolytalanná vagy apolitikussá válik. A pionírmozgalom a gyermekek mozgalma s mint ilyennek számolnia kell a gyermekek romantikus hajlamaival is és azok levezetésére kellő alkalmat kell nyújtania.

Hasonlóképpen vagyunk a sporttal és a bábszínházzal is. Különösen ez utóbbi nyújt értékes lehetőséget az esztétikai és művészi nevelés terén. Sok köze van ugyanis a rögtönzés művészetéhez. A pionírotthonban, vagy valamely kölcsönkért helységben kitakarítunk, színpadot csinálunk egy nagyobb asztalon, szépen feldíszítjük az egész termet, megszólal a gramofon, majd a gyermekek feszült figyelemmel hallgatják Jánošík, Ludas Matyi és egyéb népi hősök történetét. Amellett, hogy művészi tevékenységet folytatunk, a bábszínház kollektív-nevelő hatása páratlan.

Sokat hangoztatjuk a művészi-esztétikai nevelést. Nos, a pionírmozgalom ezen a téren is nagy segítségére lehet az iskolának. Az iskolában ugyanis gyengén állunk az esztétikai nevelés terén; néhány ének- és rajzóra, évente egyszer néhány gyermek szavalóversenyre készül, részt vesz a rajzkiállításon, esetleg táncol vagy színdarabot játszik. Itt-ott talán a magyar órák is nyújtanak valamit, ennyi az egész. Még szerencsés dolog, hogyha az irodalmi érdekkör szakvezetés alá kerül. Ehhez se fűzzünk azonban túl nagy reményeket. Ott is inkább a kötelező házi olvasmányok megtárgyalása és az előírt megemlékezések jöhetnek számításba, mint az