Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám - Geréb György: Comenius magyarországi munkássága

Dr. Geréb György: Comenius magyarországi munkássága

101

leigázzák a természetet, egészséges, biztonságos életet élnek, sokat törődnek a kultúrával, biztonság, messzire kisugárzó szabadság uralkodik, becsülik a jövevényt. A műveletleneknél „minden szolgasággal, elnyomással, büntetéssel, kínpaddal van tele”. Megállapítja, hogy eddig a mi nemzetünknek, a csehnek és a magyarnak nem volt elég műveltsége; Európa műveltebb nemzetei közt elmaradtunk, ámbár megvan a tehetség, de hiányzik a művelődés, a jó iskolák, az ipar, kereskedelem és mindennek előfeltétele a hasznos dolgokkal való foglalkozás széles elterjedése, könyvek, jó példa, az alattvalókkal való nemeslelkű bánásmód. Ám állíttassanak fel iskolák, sajátítsuk el és tanítsuk az iskolában a fejlettebb termeléshez, civilizációhoz, kultúrához szükséges ismereteket, uralkodjunk a természeten, kiismervén annak törvényszerűségeit, a fejlődés biztosan bekövetkezik, ha a helyes utat jó módszerrel követjük. Ez a beköszöntő beszéd tele van optimizmussal, s abban cseng ki, hogy megvan a hajlandóság az ifjúságban, hogy művelődjék, a szándék is, hogy az iskoláit megreformálja, ezért reméli, hogy az eredmény nem marad el. Négyévi tapasztalat után a Magyarországról mondott kritikája érettebbé válik s kimondott politikai célzatossága van. Boldognak tartja azt a nemzetet, mely népes, földjét megműveli, békességben él szomszédaival, külső és belső békéjét biztosítani tudja, törvényei és annak őrei biztosítják a közszabadságot és közbiztonságot, serényen dolgoznak, a tudományt növelik, anyagi javakban gazdagok és mindenekelőtt törődnek az ifjúság nevelésével, melytől sorsuk elsősorban függ. „Szerencsés tehát az a nemzet, amely jó iskolákban bővelkedik, könyvekben, az ifjúság nevelésére vonatkozó jó intézményekben illetőleg hagyományokban.” Ez a koncepció a polgári nemzeti független állam eszményét vetíti elénk, s mint írja, vizsgálódását a magyar nemzetre alkalmazza, mert csak így tudja „vakmerőén” gyógyítani a magyarság betegségét.

Meglepő, hogy a hasonló neveltetésű és elveket valló Apáczai Csere János mennyire azonos módon látta a magyar viszonyokat! Comenius panaszolja, hogy a jó föld mellett sok az éhező, a németek és a törökök veszélyeztetik a magyar nemzet függetlenségét, a belső békétlenség, irigység és gyűlöltség az úr, de a közjóval sem törődnek. A törvények nem terjednek ki mindenkire, a tudatlan nép súlyos alárendeltségben szenved, az ártatlanság nem találja meg a védelmet és a gonoszságnak messze földön nagy a hatalma. Idegenek uralkodnak a magyar népen s egyik ember elnyomja a másikat. A magyar feudális visszamaradottság egyik alapvető oka, hogy gazdasági ügyeiket nem intézik ésszerűen, az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság nem korszerű, hiányzik a biztonság; egész vidékek halnak ki betegség következtében, mert „gazdagok vagyunk koldusokban”; a nevelésre nem fordítanak elég gondot, ami iskola van, elavult módszerekkel tanítanak, de a legalsó rétegekről nem történik kellő gondoskodás, tudatlanok maradnak, kiszolgáltatva az urak kegyetlenségének, s műveletlen állapotban van eszünk, kezünk, nyelvünk. Hadd hasonlítsam össze egy pillanatra e kép hitelességét Apáczai kolozsvári beköszöntő beszédének néhány gondolatával: A belgák, angolok, de még az indusok is műveltebbek nálunk; míg mi Bacchusnak áldozunk, annyi nyomorúság áraszt el bennün-