Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám - Geréb György: Comenius magyarországi munkássága

I

ÍOO

Dr. Geréb György, Szeged:

Comenius magyarországi munkássága

Az 1650—54. évi sárospataki szakasz Comenius pedagógiai működésének egyik legjelentősebb állomása. Az eddigi értelmezések főképp kudarcról és meg nem értésről szóltak, megemlítve ez időszak iskolaszervezeti és irodalmi termését. Még ilyen rövid keretek mellett is csak úgy vállalkozhatunk Comenius sárospataki működésének elemzésére, ha általános törekvéseinek, filozófiai, pedagógiai és társadalmi szemléletének egészébe állítjuk be e négy esztendő kudarcait és eredményeit.

Comenius magyarországi jövetelének kétségtelenül politikai indító oka volt: a Rákóczi-háztól várta a cseh népet is felszabadító Habsburg-ellenes háború megindítását. Szétszórt testvérei közül többen itt kaptak menedéket, a meghívás elfogadása egyúttal az ő javukat is szolgálni kívánta. A meghívásnak akkor nem tett eleget, de később bízván a Rákócziak Habsburg-ellenes politikájában, népének felszabadítását remélte. Midőn Zsigmond herceg 1651-ben feleségül vette Frigyes, pfalzi választófejedelem leányát, Henriettát, megírta „Sermo secretus Nathanis ad Davídem” című művét, melyben képletes formában felszólítja Zsigmondot, hogy forduljon szembe a Habsburgokkal és a törökkel, acélozza meg a szívét, s lépjen arra a merész útra, melyet a sors rendelt számára. Érthető, mennyire letörte Zsigmond halála, hiszen a felszabadulás reményét vitte a sírba. „Nem csupán a mi meggyőződésünk volt” — írja — „hanem együtt tápláltuk az édes reménységet számtalan külföldivel, szomszéddal és távol élő néppel.”

Comenius magyarországi működésének alapmotívumai:

a) a fejlettebb országok gazdasági-társadalmi és kulturális állapotának eszmei felvázolása a magyar nép számára.

b) a magyar viszonyok elmaradása, fáziseltolódása következtében a feudális megkötöttségek elleni igények politikai és kulturális alátámasztása,

c) mindezekhez széles nemzeti alapon nyugvó, egyetemes hatósugarú művelődés megindítása, anyanyelvi, polgári, haladó kultúra létrehozása és az ehhez szükséges pártfogás, valamint közönségbázis megszervezése.

Törekvéseit szépen tükrözi magyarországi tartózkodása elején és végén mondott kritikája és tanácsa A lelki tehetségek kiműveléséről (1650) és A nemzet szerencséjéről (1654). Az első beszéd rövid tájékozódás után született meg, míg a második négyéves küzdelmét, tapasztalatait és harcos állásfoglalását tükrözi. A művelt ember képe az ő szemében azonos a sokoldalúan képzett, tájékozott, tevékeny polgári emberrel. A Magyar- országra került világvándor művelt utas megbontránkozik az elmaradt gazdasági és politikai állapotokon, s nagyszerű érzékkel összekapcsolja mindennek sivárságát és elmaradottságát a kulturális, pedagógiai helyzetképpel.

A művelt nemzetben rend, munkamegosztás van, a földet megművelik,