Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám - Bertók Imre: Az ifjúság neveléséért mindnyájan felelősek vagyunk
98 Bertók Imre: Az ifjúság neveléséért mindnyájan felelősek vagyunk Az ateista nevelés mindnyájunk előtt ismeretes. A tanító ezen a téren nagyon sokat tehet. Fel kell számolni az általánosságban ismert kaméleonpolitikát, ne prédikáljunk vizet, ha bort iszunk. A gyermek pszichikuma érzékeny szeizmográf, mindenre reagál és azonnal észreveszi a színészkedő tanítót. A kaméleon-politika megbosszúlja magát, nevelésünk eredménye szörnyszülött lesz, Janus-arcú, gerinctelen, csenevész. A chuligánság gyökerei is a képmutató nevelésben rejlenek. A közelmúlt lengyelországi és magyarországi eseményei rádöbbentettek minden józan gondolkodású tanítót, hogy a felnövekedő nemzedék jellemes nevelésének egyedüli biztosítéka a marx-lenini világnézet egységének megteremtése a tantestületekben és a diákság soraiban. Egyedül a kispolgári hamis nézetek csöke- vényeitől megszabadult, eszme-politikai téren sziklaszilárd alapon álló, a néppel és annak munkájával összeforrott tanító a kommunista nevelés záloga. Az utóbbi időben kezd lábrakapni iskoláinkban az objektivizmus. Indítsunk ellene könyörtelen harcot! Az osztályon és iskolán kívüli társadalmi munkánk nem eléggé tervszerű és intenzív. Foglalkoztassuk az ifjúságot, hisz számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre. A nem kötelező vallásoktatásban a tanulók nagy része nem vesz részt, de helyette adnunk kell valamit. Szervezzünk kirándulásokat, különféle köröket, sportversenyeket stb. Kapcsoljuk össze a kellemest a hasznossal. A tanító személyes példaadása legyen a szocialista nevelőhöz méltó. A gyermek idejének nagy részét a családban tölti el. A családi nevelés vagy megszilárdítja az iskolai nevelést vagy lerombolja. Itt az ideje, hogy a kettőt közös nevezőre hozzuk. A szülőnek nem szabad a tanítót gyermekei előtt szidnia, az iskolában magáévá tett tudományos világnézetet megcáfolnia. így csak a gyermek jellemén ejtünk csorbát. Teremtsünk szoros kapcsolatot az iskola és a család között: a tanítók látogassák rendszeresen a szülőket, a szülők viszont a szülői szövetség gyűléseit. A családi nevelésben a szülő példaadása a döntő: verba volant, exempla trahunt! Ne tartsunk erkölcsi prédikációt gyermeinknek, hanem a helyes viselkedés, helyes cselekedetek, a nevelési ráhatás eszközét válasszuk. Gyermekeinket ne rajongjuk körül édeskés majomszeretettel. Tudatosan alkalmazzuk a jutalmazást és a büntetést. Ne essünk végletekbe. Követeljük meg a fegyelmet, de lépten-nyomon ne fékezzük gyámkodásunkkal gyermeink önálló tevékenységét. A szülőknek tudatosítaniok kell, hogy gyermeik nevelése nemcsak egyéni ügyük, hanem egyúttal társadalmi kötelességük. Gyakori jelenség különösen az egyéni gazdálkodást űző földműveseknél, hogy gyermekeiket különféle gazdasági munka elvégzésére használják fel akkor, amikor iskolába kellene őket küldeni. Járásunkban elharapódzott szokássá vált, hogy iskolaköteles gyermekek szüleik kíséretében késői mozielőadásokon vesznek részt, sőt borgőzös, füstös tánchelységekbe is elkísérik őket, ahol a serdülő gyermekek kénytelenek az illuminált állapotban dülöngő emberek trágár beszédét hallgatni. Hol van itt a szülők tervszerű gondoskodása gyermekeink neveléséről? Sokkal nagyobb segítséget várunk a szülőktől a téli gazdasági iskolák kiépítésében és megerősítésében is. Az iskolából kimaradó parasztifjúságnak, mely hivatva lesz az EFSZ-ekben dolgozni, sokkal több szakismeretet
