Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-12-01 / 10. szám - Az anyanyelvi oktatás módszertana Magyarországon

Az anyanyelvi oktatás módszertana Magyarországon

291

összekapcsoltuk a múlt elemző kritikájával és a gyakorló pedagógusok hazai tapasztalatainak elemzésével. 1951-ben a minisztérium A nyelvtani óra vezetése című kiadványt adta a pedagógusok kezébe. A kiadvány szerzőinek (Kerékgyártó Imre—Takács Etel) az volt a feladatuk, hogy gyakorlati segítséget adjanak egy átlag nyelvtani óra megszervezéséhez és levezetéséhez. A következő évben azután egyrészről a múlt kritikai elemzésével (Baranyai vita, Kerékgyártó: Nyelvtantanításunk múltja és jelenlegi helyzete, Pedagógiai Szemle, Köznevelés cikkek.), másrészt a legfontosabb feladatok: a logikus gondolkodás fejlesztése, a beszéd- és fogalmazási készség fejlesztése (Fábián—Kerékgyártó—Rácz: A magyar nyelvtan tanítása.) feltárásával ismerték meg a tanítók és tanárok a nyelvtantanítás alapvető elvi és gyakorlati kérdéseit. A munkában új módszerként jelentkezett, hogy egyrészről felmértük, mit látnak, tartanak nehéznek maguk a tanulók a nyelvtan tanulásában (A nyelvtan tanítása diákszemmel — Köznevelés), másrészt a pedagógusok tapasztalatait (problémáit, nehézségeit és eredményeit) is összegyűjtöttük. A tapasztalatok felhasználásával készült el az egész általános iskola új nyelvtani tanterve (II—VUI. o.), amely egyrészről új, korszerű alapokra helyezte az alsó tagozatos nyelvtantanítást, másrészről megszabta a felső tagozat munkájának a kereteit is. Az eredmények biztosítására az alsó tagozatos pedagógusok kezébe adtuk az első 1945 után készült kézikönyvet (A nyelvtan tanítása az ált. isk. II—IV. osztályában. Szerk.: Kerékgyártó I.), amelyben az egyes osztályok tanítási anyagát és az azoknak feldolgozási módját mutattuk be, a felső tagozat számára pedig új tankönyvet készítettünk (Rácz-Takács-Weber: Magyar nyelvtan). 1952 őszén az ország legjobb eredménnyel dolgozó 300 pedagógusát hívtuk össze az országos nyelvtantanítási konferenciára, amelyen felmértük a helyzetet, és kijelöltük a soron levő feladatokat (Kerékgyártó Imre: Nyelvtantanításunk helyzete és feladatai. SZNK.). 1953-ban a továbbképzésben épp a tapasztalatok alapján a helyesírás tanításával foglalkoztunk. Ehhez Egedy Mária és Kerékgyártó Imre sok-sok (közel ÍOO) általános iskolai tanár eredményes munkájának elemzésével kidolgozták a helyesírás tanításának módszertanát, Szemere Gyula pedig ugyancsak gyakorló pedagógusok bevonásával összeállította a tantervnek megfelelően a helyesírási szabályok iskolai tanításának anyagát, mélységét és gyakorlásukra megfelelő szövegeket adott. A két munka egy kötetben A helyesírás tanítása címmel jelent meg, s két év alatt 3 kiadásban több mint 10 000 példányban fogyott el. Ugyancsak az országos konferencia határozatai alapján Anyanyelvűnk az iskolában címmel (felelős szerk.: Kerékgyártó I.) új folyóirat született meg, amely egészen 1956-ig a jól dolgozó pedagógusok tapasztalatait népszerűsítette, s ugyanakkor a nyelvtudomány eredményeiről is tájékoztatta a tanárokat.

1956-ban lépett érvénybe az általános iskola I—IV. osztályának új tanterve. Az új tantervben a II. osztálytól kapott helyet a nyelvtan, mégpedig 11:3, III :3, IV:4 órában. Az új tanterv alapján minden osztály számára külön 4—5 íves nyelvtankönyv készült Édes Anyanyelvűnk címmel (II. o: Kis Jenőné, III. o: Topscher Gabriella, IV. o: Kerékgyártó Imre munkája). A felső tagozat új tanterve fokozatosan lép életbe, így az 1957/58. tanévben az V. osztályban, majd 1958/59-ben a VI., VII. és VUI. osztályban. Jelenleg