Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-12-01 / 10. szám - Az anyanyelvi oktatás módszertana Magyarországon
292 Az anyanyelvi oktatás módszertana Magyarországon az óraszám alakulása V. o.:4 (Kerékgyártó-Szemere: Magyar nyelvtan az V. o. számára), VI. o.:3, VII. o.:2, VUI. o.:2 (Rácz-Takáts-Weber: Magyar nyelvtan). Talán még egy adatot említsünk meg: 1950-ben a legtöbb jelentés arról számolt be, bogy a nyelvtantól egyaránt irtózik tanár és tanuló. 1957-ben egész általános iskolai tanításunknak anyagában és módszerében ez a legki- forrottabb tárgya, amelyet tanár és tanuló egyaránt kedvel. A krónikás adatok bemutatása után kétségkívül elsősorban azok az élvek érdeklik legjobban az olvasót, amelyek ennek a munkának folyamatában kikristályosodtak, s amelyek ennek következtében hazai gyakorlatunkat, valamint irányító, ellenőrző munkánkat jellemzik. Bizonyos pedagógiai sorrendet követve, s minden felesleges részletezést mellőzve ezek a következőkben foglalhatók össze: 1. Az általános iskola munkájának egyik központi területe az anyanyelvi nevelés. A tanulókat igényes gondolkodásra, beszédre és írásra kell nevelnünk. A nyelvtanításnak döntő szerepe van ebben, de éppen ezért anyagát és módszerét egyaránt ennek a pedagógiai célnak kell alárendelni. Nem lehet feladatunk semmilyen öncélú nyelvészkedés. 2. Ezzel szorosan összefügg az a megállapításunk, amely szerint az általános iskolában a leíró nyelvtan legfontosabb alapjait tanítjuk. Éppen ezért nem bocsátkozunk a hasonulás fonetikai részletezésébe, vagy nem soroljuk fel a nyelvtudomány által feltárt összes határozó fajtát. 3. A nyelvtan legfőbb szemléltetési eszköze mind írott, mind beszélt változatában az élő nyelv. Jól megválasztott példaszövegekből, mondatokból, de esetenként egyes szavakból vezetjük el a tanulókat a nyelv törvényeinek felismeréséhez. A tanár felhasználhatja a tankönyvi példákat, de maga is alkothat a kiinduláshoz szükséges példákat. 4. A nyelvtan anyaga a II—VUI. о-ban egymásra épül. Az alsó osztályokban koncentrikusan bővül, tehát mindig szerepel hangtani, alaktani és mondattani anyagrész is, az V. osztálytól viszont lineáris felépítésű (V. o. hangtan, jelentéstan, alaktan: ige) VI. o.: alaktan, VII. o.: mondattan, VII. o.: rendszerező összefoglalás), de az V—VUI. о-ban állandóan felszínen kell tartani az addig már megszerzett ismereteket is (elemzés, helyesírási gyakorlás). 5. Nem lehet célja az általános iskolának, hogy a tanulóknak a helyesírás valamennyi aprólékos részletét tanítsa. Az a fontos, hogy a legfontosabb alapokat megszilárdítsa (tehát nem törekedhetünk teljességre az összetett szavak vagy földrajzi nevek helyesírásában). 6. Az eredményes nyelvtani felelet követelményei: a felismerés, a meghatározás (szabály) és az önálló példaalkotás. 7. Nem szabad újra megtanítani azt, amit a tanulók már tudnak. Éppen ezért a nyelvtanban a dedukciónak és az indukciónak a tananyagnak megfelelően kell váltakoznia (pl. a VI. о-ban a melléknév tanításakor nem példaszövegből indulunk ki, hanem a melléknevekről tanult ismeretek felújításából!). 8. A nyelvtanításnak, s minden nyelvtan órának legfontosabb eleme: a gyakorlás. A gyakorlásban sok-sok szót írassunk le a gyerekekkel, de
