Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Hasák Vilmos: Járjunk el egységesen az írásbeli munkák javításakor és elbírálásakor!
76 Hasák Vil mos: Járjunk el egységesen az írásbeli munkák javításakor és e'bírálásakor! (mongya, kerícsük) egyszerűen áthúzzuk, és föléje írjuk a helyeset. Az ilyen javítást a dolgozat értékelésekor nem számítjuk hibának. Tehát az ún. „büntetlen” hibákat javítjuk, de nem húzzuk alá. A tanítónak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a helyesírási vétség kijavításában az értelem igen fontos szerepet játszik. A tanulónak először tudatosítania kell, hogy miért hibás a javítandó alak, illetve miért kell úgy írni a szóbanforgó alakot, ahogyan a javítás oldalán szerepel. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy rendszeres gyakorlás nélkül kevés tanulónk jegyezné meg egyik vagy másik helyes alakot, ha a tudatosítást csupán egyszeri gyakorlás követné (a javítási órán a „javítás” oldalán). A legjobb gyakorló tanítók szerint akkor javíttatjuk helyesen a hibát, ha a javítást kellő tudatosítás előzi meg, a tudatosítás után pedig azt a feladatot adjuk tanítványainknak, hogy a helyesbített szóalakkal alkossanak néhány mondatot. A többévi tapasztalattal rendelkező kartársak közül S. J. tanítónő a következőképpen vezette a javítási órát a 6. osztályban: A feladat megoldásának tüzetes megbeszélése után felolvasott két fogalmazást, bemutatott néhány dolgozatrészletet (jót és kevésbé jót egyaránt), majd rátértek a helyesírási hibák megbeszélésére. A helyesírási hibák táblára írt csoportosításánál a vezető szempont a magyar helyesírás alapelveinek figyelembevétele volt: 1. keresték a szóelemző írás ellen elkövetett vétségeket, a hosszú és rövid magán- és mássalhangzók írásának elhibázását; 2. keresték a szóelemző írás elleni vétségeket, vagyis a hibás raghasználattal írt szavakat, illetve a szóképzés helytelen alkalmazásából eredő hibákat; 3. csoportba írták az egybe- és különírás hibáit, és végül 4. foglalkoztak a kis- és nagybetű használatának gyakorlati vonatkozású kérdéseivel. Az előfordult hibákat megokolták, helyesbítették. Az egyes eseteket az élőnyelv példái alapján gyakorlatilag alkalmazták, végül rögzítették a dolgozatokban előfordult hibák szabályait, illetve a hibák leküzdésének módját. A füzetek kiosztása előtt néhány füzet felmutatásával a külső alakra vonatkozó dicsérő vagy korholó megjegyzések hangzottak el. (Esztétikai nevelés!) Bírálatot a tanulók mondottak. Ezután következett a füzetek kiosztása és egyéni javítása. Először minden tanuló maga nézte át dolgozatát. Azután a padszomszéddal együtt — a fegyelem megbontása nélkül — beszélték meg a javítás módját, majd a minden padsor részére kijelölt, legjobb dolgozatot írt tanuló segítette a többi tanulót. Végül a tanító is körüljárt a javítást végző tanulók között és segített. Ha általánosabb érvényű kérdés merült fel, akkor az egész osztály belekapcsolódott a megbeszélésbe (pl. néhány szórendi hiba esetében.) Összefoglalásképpen leszögezték a helyesírási hibák tanulságait. Házi feladatnak a kiírt helyesírási esetek gyakorlását (mondatba foglalását) kapták. Fontos mozzanata volt az órának a végzett munka értékelése. (Meg kell
