Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Kerékgyártó Imre: Irodalmi nevelésünk válsága
70 Dr. Kerékgyártó Imre: Irodalmi nevelésünk válsága politikaiak foglalták el. Csak olyan irodalmi mű kerülhetett be az anyagba, amelynek mondanivalója közvetlenül aktualizálható volt a napi politika céljai és eseményei szempontjából, a klasszikusok müvei viszont ennek következtében szükségszerűen elmerültek az erőszakolt átpolitizálás útvesztőiben. így lettek pl. Arany Fülemiléjének parasztjai kulákokká, ez idézte elő hogy az V. osztályban kizárólag a politikus Petőfi kapott helyet, elveszett az ember, pedig a politikust is csak ebben az összefüggésben lehet valóban megérteni. Később a módszertani szempont mellé egy másik, az irodalom- elméleti járult. Tekintettel arra, hogy szempont koncepciót nem helyettesíthet, ez odavezetett, hogy teljesen rendszertelenül, esetlegesen kerültek kifejtésre az irodalomelméleti ismeretek, szinte tantervi ä propos-к hatására. Ha éppen időmértékes vers került sorra, meg kellett tanítani az időmértékes verselést (verstan), ha balladát olvastak a ballada sajátosságait (műfaji ismeret), ha hasonlat fordult elő az irodalmi műben a hasonlatot (stilisztika) sit. Ilyen rendszertelenség már a sokat hangoztatott életkori sajátosságok miatt sem vezethetett szilárd ismeretek és az irodalom megszerettetésének kialakításához. 1956-ban az általános iskola tantervi reformjával kapcsolatban a Pedagógiai Tudományos Intézet elkészítette a magyar irodalomtanítás új tantervi javaslatát. Az új javaslat érdeme, hogy végre ismét egységes, bár pedagógiailag vitatható koncepciót valósít meg a tananyag felépítésében. A javaslat nem jár új úton; míg eddig a kész tantervben érvényesítették az irodalomelméleti szempontot, addig az új javaslat koncepciójának alapjául tekinti az irodalomelméletet. Ezt nem kizárólag az mutatja, hogy pontosan meghatározza az ált, isk. V—Vill. osztályban kialakítandó és koncentrikusan bővítendő irodalomelméleti fogalmak körét (Ez önmagában helyes!), ennél bizonyítóbb, hogy az 1950-es tanterv hagyatékait követve az V. osztályban keveri a tematikus és történeti szempontot (pl. Legnagyobb költőink hazánkról és népünkről = fejezetcím, a tartalma Petőfi élete és költészete. Külön fejezetet vesz fel Külföldi írók címmel, tartalmában ötletszerűen sorakozik L. Tolsztoj, A. Tolsztoj, M. Twain és Defoe), mert csak így biztosíthatja, hogy az egész anyag elsősorban az irodalom- elmélet, közelebbről a tükröződési elmélet téziseinek megfogalmazásához vezessen. Ugyanezt mutatja, hogy a VII. és VUI. osztály tantervi anyaga lényegében a magyar irodalomtörténet egyes fejezeteit adja (Balassitól- napjainkig) az irodalomtörténet tanításának igényei nélkül. Ugyanezt mutatja, hogy a tantervi javaslatnak szigorúan determinálnia kell a szemelvényt, Móra Ferenctől pl. feltétlenül A furfangos Cintula kötetben szereplő Kuckó király c. elbeszélést kell olvastatni, meg a Dióbél királyfi c. ifjúsági regény aprólékosan meghatározott részletét, Tamási Árontól csak a Madár Vince iskolába kerül c. regényrészt sit., mert csak az így meghatározott szemelvény biztosíthatja, hogy pontosan azokhoz a fogai- maghoz jussanak el a tárgyalás eredményeként, amelyeket a tantervkészítő előre meghatározott. Az elemzésnek feltétlenül ahhoz a megállapításhoz kell eljutnia, hogy ez a javaslat nem alkalmas arra, hogy irodalom- tanításunkat válságából kivezesse. Valószínű azonban, hogy ezt a válságot fokozni fogja, mert az irodalomelméleti egyoldalú szemlélet következtében
