Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Rybár László: A koravén gyermekekről

lakásért — harcolni. Az ún. „potapkár” típusú ifjúság — amely korán kisiklik a szülők nevelőhatása alól, is ebbe a kategóriába tartozik. Hasonlóképpen koravénné válhat az egyetlen gyermek, aki túl sokat tartózkodik a szülők és felnőttek társaságában és így keveset van gyermekek között, s ezért hajlamos mindent a felnőttek szemszögéből nézni, utánozza őket és könnyen beleéli magát a felnőtt ember szerepébe.

A koravén gyermek igen gyakran nagymértékben önző, és felnőtt korában könnyen aszociális elem válhat belőle. Minthogy az ilyen egyének túl- korán megismerkednek az élettel, felnőtt korukban már csak az izgató szenzációkat hajhásszák, és ezek hiányában erőt vesz rajtuk az életuntság, a fáradtság és a meghasonulás. Ennek következtében elviselhetetlenné teszik környezetükben az életet az emberek számára, mert maguk nem elégednek meg az apró örömökkel. Kinevetik azokat, akik örülnek az életnek, viselkedésük nem ritkán destruktív jellegű.

Jelenlegi életfeltételeink mellett, a fokozott munkatempó következtében igen sok szülő teljes mértékben bekapcsolódik a munkafolyamatba. Sok családban mindkét szülő dolgozik, akik erejüket és tudásukat a társadalom szolgálatába állítják. Már magábanvéve ez a körülmény is a gyermeket nagyobb önállóságra készteti. Olyan gyermekek, akiknek a szülei otthonról egész nap távol vannak, hamar megtanulják idejüket lehető leggazdaságosabban beosztani. Maguk tanulnak, őrzik a házat, gondoskodnak kisebb testvérükről, bevásárolnak, sőt nem ritkán mosnak és főznek is. A lakást felkereső különböző személyek fogadásakor megfelelő módon kell tudniok viselkedni. Tudniok kell azt is, hogy szüleik távollétében kit engedhetnek be a lakásba és kit nem. Ébernek kell lenniük otthon és az utcán.

Ezek a gyermekek részben átveszik a szülők gondjait, feladatait, amelyeknek a teljesítése a gyermeket szabadidejében, játékában és a közösségi életében rövidíti meg, ahol egyébként képzelete fejlődhetne, nem terhelné őt felelősség, ahol próbára tehetné testi és szellemi képességeit és nyílt lehetősége lenne a valódi életre előkészülni.

Azonban az olyan iskola, amely jól irányított tanuló-közösséggel rendelkezik, az említett szélsőséges elhajlásokat nagymértékben kiegyensúlyozhatja. Gondoljuk csak meg, hogy a múltban hány szegény gyermeknek kellett felnőttként dolgoznia, szünidőben is kereset után néznie, míg ma a gyermekek nyári és téli üdülésre mennek. A gyermek-rekreáció jótékony nevelőhatását még a legelfogultabb szülők is elismerik. Azok mellett a gondok mellett, amelyekben a mai gyermekek szüleikkel osztoznak — sem kell, hogy ezek a gyermekek koravén gyermekekké váljanak, ha a szülők nagy elfoglaltságuk mellett is kellőképpen törődnek velük. Ha türelmesek és szabad idejükben megfelelő gondot fordítanak gyermekük nevelésére és ha nem terhelik őket állandóan új és nehéz feladatokkal.

Hogy a világon több örömben és jóban legyen része az embereknek, a gyermek nevelésével komolyan és felelősségünk teljes tudatában kell foglalkoznunk. A gyermeknevelés művészet. A szülők kötelessége, hogy ezt a művészetet elsajátítsák, és gyermekük nevelésében helyesen felhasználják. Az ember sokszor csodálattal látja, hogy egyik-másik sokgyermekes családanya nagy elfoglaltsága mellett milyen könnyen és felindulás nélkül

6