Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-01 / 1. szám - Rybár László: A koravén gyermekekről
végzi nevelő munkáját is. Tudja vezetni gyermekeit és tud nevelő hatást gyakorolni reájuk, mert foglalkozik a nevelés problémáival és megtanulta a nevelés szabályait helyesen alkalmazni a gyakorlatban. Ezzel szemben az olyan apa, aki a gyermek nevelésében nem találta meg a helyes utat és csak azt nézi, hogy ő a családfő és így kiváltságos joga van a parancsolgatásra — gyermekeivel állandó ellentétben van. Az ilyen apák nem gyakorolnak gyermekeikre mélyebb, tartósabb nevelői hatást. Modern pedagógiánk igyekszik a gyermeket tudatos fegyelemre nevelni. E téren jelentős segítséget nyújtanak a gyermek- és osztályközösségek, egyesületek, körök stb. Még néhány évvel ezelőtt a tanítók nagy része el sem tudta képzelni a nevelést testi fenyítés nélkül. Ezek a tanítók nem hittek a szeretetteljes bánásmód, a jó példa és a tapintatosság, a mértéktartás nagy nevelő erejében. Pedig ma annak ellenére, hogy sok kritikus megállapítás hangzik el az ifjúság ellen — már valóság, hogy ma sokkal jobb a fiatalság, mint a múltban volt. Az iskolákban ma már csak ritkán fordul elő, hogy a tanulók egyedüli szenvedélye lenne a tanító szándékos felbosszantása, kinevetése, a vele szemben való szemtelen viselkedés, durvaság stb. Bár a tanítók túlnyomó része ma már nem veri a gyermekeket — amint az a múltban történt — a koravén gyermekek problémája még mindig fennáll. Abban nyilvánul meg például, hogy 16—18 éves gyermekek már nem fogadják el a szülők vagy felnőttek tanácsát. Az ilyen gyermekek mindig nagyon igényesek, kényelemszeretők és gyakran meg nem engedett eszközökkel harcolnak önző céljaikért. Ne engedjük szabadjára a fiatalságot, hanem neveljük, különösen pedig a 16—18 éves fiatalokat. Ebben a korban levő ifjúságnak sem kell például feltétlenül látogatnia az esti mozielőadásokat, nem kell okvetlenül ott lennie minden táncmulatságon reggelig vagy házasságra lépnie az első adódó alkalommal. A szülőnek nevelési kötelessége az ilyen korú gyermekeire, sőt az idősebbekre is vonatkozik. Tanítsuk a gyermekeket önállóságra gondolkodásukban és viselkedésükben egyaránt. Ez helyes és szükséges is. Óvjuk azonban őket mindazoktól a hatásoktól, amelyeknek következtében koravén gyermekek válhatnak belőlük. A fiatalság hosszú és szép időszaka az ember életének. Aki megrontja a gyermek életének ezt az időszakát — történjék ez nemtörődömségből, tudatlanságból vagy szándékosan — ezért a tettéért felelős az egész társadalom előtt. Felelős azért, hogy nem követett el minden tőle telhetőt az emberek kölcsönös megértésének érdekében. Rybár László, Výskumný ústav pedagogický * 7
