Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Orbán Gábor: Tankönyvbírálataink
56 Kapfinger Béla: A kézimunka tanítása kávai jönnek az iskolába. Egyik-másik vastag papírt hoz, mert deszkája nincsen. Nem baj, abból készítjük az oldalát. Majd megállapítjuk, hogy kevés a deszka, ezért csak csoportonkint tudunk egy-egy etetőt elkészíteni. Már csoportvezetők is vannak, akik vállalják a munkavezetést. A csoportokon belül megkezdődik a tervezés, a munka. Egyik segít a másiknak, egy célért dolgozik mindenki. Közben egy-egy dalocskát is énekelnek a madárkákról. A jól végzett munka után mindenki örül. Időnként az osztállyal meglátogatjuk a gyermekeknél lévő etetőt, és megdicsérjük a csoportot a jól végzett munkáért. Akadnak esetleg szülők, akik a gépek mai korszakában fölöslegesnek tartják a kézimunkát. A tanítónak ilyenkor nagy tapintattal kell az ellenszenv leküzdése érdekében közbelépnie. Dr. Orbán Gábor, Bratislava T anköny vbírála taink Néhány évvel ezelőtt itt járt nálunk egy fiatal, tehetséges magyarországi szakember, hogy Köztársaságunk magyar tankönyveinek színvonalát tanulmányozza. Mivel magyar nyelvtanainkon és olvasókönyveinken kívül majdnem minden tankönyvünk fordítás, a vizsgálat természetesen főképpen tankönyveink nyelvére vonatkozhatott, mert hiszen a tárgyi szempontnak kétségbe vonhatatlan értékét a tankönyvek eredetije teljesen biztosította. Akkor találkoztam az említett szakemberrel, mikor munkáját már befejezte és teljes áttekintést nyújthatott munkája eredményéről. Nagyon megörültem, mikor azt hallottam tőle, hogy nyelvi szempontból a mi tankönyveink jobbak, mint a magyarországiak. Ebben a megállapításban benne volt az az elismerés is, hogy iskolaügyünk vezetői szeretettel gondozták magyar iskoláink ügyét is, de jól esett ez a kijelentés azért is, mert tárgyilagos elismerése volt annak, hogy tankönyveink szerzői, fordítói és bírálói érde- mes'és becsületes munkát végeztek. Ennek a színvonalnak a fenntartása a jövőben is igen kívánatos. Hogyan értük el az említett, magas színvonalat? Elsősorban azzal, hogy tankönyveink fordítói gondosan felkészültek fontos munkájukra. Jól tudták, hogy nem elég, ha magyarul tudnak, ha megbízhatónak vélik nyelvérzéküket, s ezért azt is tudták, hogy a megfelelő szakirodalmat is jól át kell tanulmányozniuk. Fordítás közben az eredeti munkának a nyelvezete erősen hat az ember nyelvére, megkísérti s bizony sokszor tőrbe is ejti az embert. A fordító hűségesen, szinte szóról szóra akar fordítani, s rendszerint az ilyen hűnek indult fordítás szokott a leghűtlenebb fordítás lenni, a legjobbnak szánt munkából így lesz igen sokszor a legrosszabb. Az ilyen fordító a szlovák: Edén odstúpil kifejezést bizonyára így fordítaná: Edén ellépett, vagy visszalépett, ámbár ezt a kifejezést magyar ember csak így mondja:
