Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-02-01 / 2. szám - Kapfinger Béla: A kézimunka tanítása

Kapfinger Béla: A kézimunka tanítása

55

a takarékosságra és az eszközök helyes használatára. A temperamentumos tanulót lassúbb, a lassúbb tanulót gyorsabb munkára késztetjük. A tárgy készítése közben figyeljük a gyermeket. Ahol szükséges, ott segítsünk, irányítsunk. Az elkészítés után késztessük a gyermeket arra, hogy a munkát önmaga, vezetés nélkül kisebb vagy nagyobb formában mégegyszer végezze el. Az elkészítendő tárgyat megfelelő hangulatkeltéssel bemutatjuk. Az alsóbb tagozatban csak olyan tárgyakat vegyünk, melyeket egy óra keretében elvégezhetnek a gyermekek. A felsőbb tagozatban kosárkötés, lábtörlő stb. készítése 2—3 órát is igénybe vehet. Az elkészítendő tárgyat lehetőleg valóságban mutassuk be, csak végső szükség esetén forduljon a tanító a táblai rajzhoz. A bemutatott tárgy szabályos, ízléses és tiszta legyen, mert amilyen a tárgy, olyan lesz az eredmény is. Vétessük észre rajta, ami szép, ami ízléses, így fogja utánozni, és igyekszik a tanuló majd kidomborítani. Hogy ez szembetűnőbb legyen, állítsuk egymás mellé a mintadarabot és a tanuló gyengébb munkáját. így jobban észreveszi a szépet, az ízlésest, így törekszik a szebb elsajátítására és fejlődik az ízlése.

Majd a tárgy hasznosságáról beszélgetünk, amiből önként következik a célkitűzés. A tárgyalásban beszélgetünk az elkészítés módjáról, itt mindig a gyermek álljon előtérben. Amikor az elkészítés módjáról beszélgetünk, előtérbe kerül az anyag, amiből a tárgyat készítjük. Ha új anyagot adunk a gyermek kezébe, beszéljünk annak tulajdonságairól és könnyebb feldolgozási módjairól is. Továbbá nagyon fontos, hogy a gyermekekkel ismertessük meg az egyes szerszámok kezelési módját. Az éles eszközöknél mindig mutassunk rá arra, hogy milyen veszély származhat a vigyázatlanságból. (Jód és kötszer mindig legyen kéznél!)

Mielőtt a gyermek munkához fogna, elkészíti munkatervét, felosztja és elrendezi az anyagot. Rá kell a gyermeket szoktatni, hogy az anyagot gazdaságosan és takarékosan használja fel. Munka közben a tárgy céljára, hasznára gondol, de a jó ízlésre vonatkozó szempontokat is figyelembe veszi, ha azokra valóban rá is mutatunk.

A munka alatt állandóan figyeljük a gyermekeket. A gyenge és ügyetlen gyermeknek segítsünk, minden kis haladást ismerjünk el, és dicsérjük meg. Ismertessük meg a siker örömével, így neveljük önbizalmát. Ha első munkája nem sikerült, bátorítsuk, bíztassuk, hogy szebbet és jobbat akarjon alkotni, így neveljük az akaratát. Ha a munka közben észreveszi a tanító, hogy a gyermekek fáradtak, adjon kis pihenőt, ilyenkor a részben elkészített tárgyakat közösen megszemléljük, megbíráljuk. Minden gyermek először önmaga bírálja meg munkáját, majd társai, s végül a tanító teszi meg észrevételeit. Ha valahol leleményességet tapasztalunk, emeljük ki, állítsuk a gyermekek elé, és dicsérjük meg. Ne siessünk a munkával, mert a kapkodás felületességre, nem pedig rendre, pontosságra, helyes megfigyelésre és a nehézségek legyőzésére szoktat.

Igen nagy nevelő értéke van a csoportosan végzett munkának is. Az iskolában beszélgetünk a tél örömeiről. Künn hideg van, esik a hó. Szegény madárkák fáznak és éheznek. Segítsünk rajtuk! Csináljunk madáretetőt! javasolják a gyermekek. A következő kézimunkaórára már hulladék desz-