Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Rybár László: A koravén gyermekekről

lődését. Az ilyen gyermek nem lesz képes tárgyilagosan, ésszerűen megtalálni az adott esetben követendő leghelyesebb eljárást. Mindig csak egyéni érzéseinek alapján és szempontjából ítéli meg a dolgokat, és ennek következtében sohasem jut helyes álláspontra.

A következőkben állapítsuk meg, hogy mi a — mondjuk 16 éves korhatárú — gyermek viselkedésében a normális, természetes, helyes és mi a rendellenes, káros és koravénségre vezető.

i A gyermek szempontjából normális és természetes mindaz, ami a gyermek természetes és normális érdekeivel, meglevő élettapasztalataival, korához mért ítélőképességével és érzelmi világával függ össze.

Ne tévesszük össze a koravén gyermeket a normális, önálló és kezdeményező gyermekkel, aki élénken érdeklődik a körülötte lefolyó események iránt. A koravén gyermek lelki és érzésvilágát a túlságosan erős és számára nem megfelelő hatások károsan befolyásolják. Az ilyen gyermek tulajdonképpen lelkileg felnőtt ember, ingadozó, sőt elferdült társadalomerkölcsi nézetekkel.

A gyermek koravénné válhat, ha lelkileg vagy testileg huzamosabb ideig mértékfelett megterheljük, ha tőle túlzott felelősséget követelünk, anélkül, hogy ellenőriznénk és irányítanánk őt, továbbá ha a gyermek kénytelen nélkülözni a gyermekközösséget és kizárólag felnőttek társaságában nő fel. Koravénné válik a gyermek, ha túlságosan szigorúan büntetjük, vagy ha rendezetlen, erkölcsi szempontból kifogásolható környezetben él, ha nem veszi körül szülői szeretet és figyelem.

Nem természetes, rendellenes és koravénséghez vezető mindaz, ami idő előtt túlzott mértékben foglalkoztatja a gyermek eszét és ezzel a gyermeket korának meg nem felelő képességek elsajátítására kényszeríti.

Sokan azt vallják, hogy jobb, ha a gyermek minél hamarább megállja a helyét az élet különböző helyzeteiben és minél hamarább saját maga képes mindenben határozni. Sokan azt gondolják, hogy a gyermeket nem kell a káros befolyásoktól védeni. Ez nem egészen helyes felfogás. Hogy a gyermek fizikailag lábraálljon, erős csontozatra és fejlett izmokra van szüksége. Hogy bizonyos szellemi tevékenységet tudjon kifejteni és megfelelő fogékonysággal rendelkezzen, ahhoz bizonyos szellemi fejlettséggel kell bírnia. Hogy például megnézhessen egy filmet, amely koncentrációs táborokat mutat be, holttestek tömegével, ahhoz szüksége van bizonyos' szellemi érettségre, hogy megértse a látottakat és helyesen reagáljon az eseményekre.

A koravén gyermek nem ismeri a tekintélyt. Szüleit, a tanítóját vagy barátait nem jó tulajdonságaik miatt tiszteli, legfeljebb félelemből „respektálja” őket. Az emberek iránti érzelmei a közömbösség, tiszteletlenség és cinikus megvetés között mozognak. A koravén gyermek nem tud rendesen játszani sem barátkozni, és a környezetében élő gyermekeket csak azért túri, hogy parancsolgathasson nekik játék közben, s hogy rájuk kényszeríthesse saját ötleteit és akaratát.

Talán helyénvaló lesz, ha megállapítjuk, hogy a felügyelet nélküli gyermekek is a koravén gyermekek kategóriájába sorolhatók. Azok a gyermekek, akik korán elárvultak, nevelésükről, oktatásukról zsenge gyermekkoruk óta kénytelenek voltak a puszta létért — élelemért, ruházatért,