Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-02-01 / 2. szám - Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszeréről (III.)

Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszeréről

49

emlékezetünkbe való vésése (rögzítése) általában közönségesen a látás» hallás, beszéd és írásmozgás központjai között létesített kapcsolat (képzettársítás) segítségével történik. Az említett — képzettársításban szereplő — különböző központok összekapcsolása rendszerint csoportokban megy végbe, sokszor pedig egyidőben vesz részt benne minden központ. Pl. a tanuló mondja (beszélő közp.), hallja (hallási kp.), írja (írásmozgási kp.) és írás közben olvassa (látási és ismét beszélő kp.) táblára való írás közben az idegen kifejezést, mondatot, sőt többször is megismételheti ugyanezt. Ez így rendben is volna. Van benne képzettársítás, különböző központok szerepelnek benne, egyidőben és ismételten. Látszatra tehát hibátlan. A hiba mégis az, hogy a szónak a hallási és beszédmozgási központban keletkezett képét nem a tárgy látási képével, hanem csak a tárgy nevével, nevének nyomtatott (írott) szóképével, tehát a hallási képet a betűk (betűkből álló szavak) látási képével kapcsoljuk. Hozzájuk csatlakozhatik még a betűk írásmozgási képe is, amikor a betűket, a betűkből álló szót leírjuk. Ugyanez játszódik le fordításkor is.

Idegen szavak, idegen nyelv tanulása az űn. jordító módszerrel a következő agyidegközponti munkát igényli: A hallott (kimondott és meghallott), vagy látott (írott és elolvasott) szlovák szó hallási, látási és beszédmozgási képe megjelenik agyidegközpontunkban, annak megfelelő székhelyein. A tanító lefordítja magyarra a szót. A magyar szó (a szlovák szó magyar jelentése, értelme, ami eddig ismeretlen volt a tanuló számára) hallási képe is megjelenik a hallási központban. (Ha a fordítást leírják, látási képe is, s ha a tanuló kimondja, beszédközponti képe is megjelenik). Ezután jelmerül a magyar szó értelmének megjelelő tartalom: tárgy, cselekvés, vagy tulajdonság képzeleti képe, és most mi ezt a képzeleti képet igyekszünk az idegen szlovák szó központi képével kapcsolni. A szlovák szónak a képzeleti képpel való kapcsolása a magyar jordítás közbeiktatásával történik. Ezért van az, hogy — különösen a látási típus — a szlovák szó hallatára, a megfelelő kifejezést keresve mindig visszagondol annak előfordulási helyére, a könyv megfelelő oldalának kérdéses sorára. Az ilyen kapcsolatok (fordító módszer!) nem gazdaságosak és nem adnak szilárd, megbízható alapot a gyakorlati nyelvtudás számára. Az idegen nyelvnek jordító módszerrel való tanulása kerülő utat jelent a kapcsolatok létesítése szempontjából. Megterheli a gyermek agyát, a kerülő út ködbevesző homályos képei bizonytalanságba kergetik és fölöslegesen hosszadalmas következtetésekre kényszerítik a gyermeket. Ennek elkerülése céljából közvetlen kapcsolatot kell létesíteni a szó és a tárgy, a szó és az általa kijejezett cselekvés között. A nyelvtanulásban tehát szemléltető-cselekedtető módszert kell alkalmaznunk. Ebben a látási (szemmozgató) és írási, valamint beszélő szervek mozgató izmain kívül még más mozgató izmok is részt vesznek: A tanító, a tanuló mutatja, megfogja a tárgyat és kimondja szlovákul annak nevét. Mi történik itt? A tárgy látási képéhez azonnal kapcsolódik nevének hallási (szövegben, felírva annak látási és kimondva annak beszédközponti képe is, leírva írásközponti) képe is. Fordításra nincs szükség, s ha mégis megtesszük, csak úgy mellékesen mondjuk ki magyar nevét is. A szemléltető-cselekedtető módszerrel tanult szlovák nyelv szavainak beszédünkben való alkalmazásakor rögtön felmerül emlé-