Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszere (II.)

a tősgyökeres kifejezéseket és egyéb nyelvi jelenségeket és a sok fordítás után lehet ugyan gazdag szókészletük, tökéletesen ismerhetik a szlovák nyelvtant, de nem fogják ismerni gyakorlatban a szlovák nyelvet. Gondoljunk csak arra a körülményre, hogy hány tanuló fordult az elmúlt évtizedekben különböző nyelvi órákon a tanár, tanító előadása felé érdeklődéssel, és mégsem tanult meg azon a nyelven beszélni. Mindenesetre érdeklődés nélkül nincs nyelvtanulás. Mi kell az érdeklődés felkeltéséhez?

A beszéd, beszélgetés az emlékezésen alapszik, tehát annak megtanítása is. „Az emlékezés alapját mindig valamilyen kapcsolat képezi. Valamilyen tárgyat emlékezetbe vésni azt jelenti, hogy azt más tárgyakkal kapcsolatba hozzuk” — mondja Tyeplov Psichológiájában. (67. old.) Ez nemcsak a különböző tárgyak, létező dolgok, események, jelenségek és fogalmak kapcsolatát jelenti, hanem egész tanulási rendszerünk az emlékezetbevésésen alapszik, ennélfogva az asszociáció törvényei a nyelvtanulásra is érvényesek. Mind a feltételes reflexeknek, mind az asszociációnak is fiziológiai alapja az időleges kapcsolatok képzése, amelyeket I. P. Pavlov fedezett fel, amikor a feltételes reflexeket tanulmányozta. Mind az asszociáció mind pedig a feltételes reflexek kialakulásának legfontosabb feltétele az egyidejűség és ismétlés. A tárgyak kapcsolatba való hozásának, vagyis a képzettársításnak (asszociációnak) mint az emlékezés alapjának létrejöttét a szemlélet biztosítja. *

Minden tanulás és ismeretszerzés alapja a szemlélet. A szemlélet lehe- tővétételét szemléltetésnek nevezzük. Szemlélet nélkül nincs ismeret,, nincs tudomány. Hiszen anyanyelvűnkön is a szemlélet segítségével szerezzük ismereteinket, hát mennyivel inkább szükséges az az idegen, a szlovák nyelv tanulásához. A beszélgetéseknek is a közvetlen szemléletből kell kiindulniok. A szemléltetést rendszerint a tanító végzi, de a nyelv- tanulásban a tanulókat is bekapcsoljuk ebbe a munkába.

A gyermekek érdeklődésének felkeltése céljából tehát a szlovák nyelv tanításának elsősorban szemléltetőnek kell lennie. Ehhez ki kell használnunk minden szemléltető lehetőséget: eszközt és módot: képet, írást, rajzot, rajzolást, fényképet, újságot, irodalmat, tárgyat, tulajdonságot, eseményt, cselekményt, színdarabot, berendezést, szerszámot, kísérleti kirándulást, stb. A szlovák nyelv tanítása nem történhetik szemléltető képek, rajzok és a cselekvésnek szemléltetéséhez szükséges szemléltető eszközök, tárgyak, szerszámok nélkül. Ha a tárgyakat a valóságban nem mutathatjuk be, képen, vagy táblára vázlatosan felrajzolva szemléltetjük.

Az előre, valamint a tanóra alatt készített rögtönzött vázlatos szemléltető rajznak jelentős szerepe van a nyelvtanulásban. A vázolás kezdetben nehézkes lesz, még a tanító sem fog ügyesen egy-két vonallal felvázolni, szemléltetni valamilyen tárgyat, mozgást, de bizonyos gyakorlat után simán megy ez is, amikor a tanító megérti, hogy a vázlathoz elegendő egykét odavetett vonal is. Erre azt mondhatná valaki: Hát még mit nem!? Rajzórát csinálunk a szlovák nyelv tanulásából! Hová lesz akkor a szlovák nyelv?! De gondoljunk csak a rögtönzött, papirosra vetett vázlatos szemléltető rajzok szerepére, ha akár azonos nyelvű, akár különböző nyelvű emberek akarják egymást megérteni. A rajz, a jelbeszéd legérthetőbb eszköze, fajtája. Mindenféle nyelvű ember megérti a rajzot. Idegenek kö2