Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Rybár László: A koravén gyermekekről

zött nagyon sokszor csak a rajz segíti az embert a megértetéshez és a megértéshez. A vázlatos rajzokat nemcsak a tárgyak, hanem a mozdu­latok, jelenségek, események szemléltetésére is felhasználjuk, mégpedig eredményesen. Az elvont tulajdonságokat kifejező szavak, fogalmak ismertetése meg­tanulása sem történhetik szemléltető eszközök nélkül. Hiszen az elvont tulajdonságok, fogalmak, önmagukban nem léteznek. Szükség van az azo­kat jelképező tárgyakra, cselekvésekre. A tulajdonságokat a tárgyak, cse­lekvések képviselik. Az elvont kifejezések a tárgyak, cselekedetek tulaj­donságait fejezik ki. Elvünk: Lehetőleg mindent bemutatni, szemléltetni! (Folytatás) A koravén gyermekekről Az ember gyakran találkozik egyik-másik ismerősével és annak 8—12 éves fiával. Hogy ismerősünk „érdekesebbé” tegye a találkozás során ki­fejlődő beszélgetést, néhány kétértelmű célzást ejt. Meg van győződve arról, hogy gyermekének szellemi fejlettsége nincs még azon a fokon, hogy megértse szavainak (kétértelmű megjegyzéseinek) burkolt, pornog­rafikus értelmét. Azonban a gyermek arcát figyelve, egészen mást tapasz­talunk. A gyermek rendszerint fokozott érdeklődéssel kíséri apjának éppen ezeket a kétértelmű szavait és megfigyelhetjük azt is, hogy a kétértelmű célzásokat már meg is tudja fejteni. Figyeljük meg, hogy a gyermek zavarában lesüti a szemét, mihelyt ész­reveszi, hogy reá nézünk. Az említett eset nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy gyermekünkből koravén gyermeket neveljünk azzal, hogy előtte kétértelmű megjegyzése­ket teszünk. Sok szülő előszeretettel avatja be gyermekét már zsenge korában a fel­nőttek problémáiba és büszke arra, hogy a gyermek idegenek jelenlétében felnőtt ember módjára reagál a dolgokra — amint mondani szokták — mindenben „önálló”. Kétségtelen, hogy dresszurával a gyermekben ilyen tulajdonságok idő- előtt kialakíthatók, az is kétségtelen azonban, hogy ez nem normális és a társadalom szempontjából sem hasznos. Például vendégek érkeznek: egy házaspár és 14—15 éves leányuk. Meg­indul a beszélgetés. A kislány — koravén gyermek — a beszélgetés kez­detétől fogva egész természetesen a felnőttekkel egyenrangú résztvevő­nek érzi magát a például lakáskérdésről, filmekről vagy éppen a divatról folyó beszélgetésben. A gyermek beleszól a felnőttek beszédébe és ezt egészen fesztelenül teszi, sőt gyakran ki is javítja a szülők szavait, kife­jezi és kiegészíti nézeteiket. Ügyszólván a család „esze”-ként lép fel. A szülők természetesen a gyer­3

Next

/
Thumbnails
Contents