Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - Somogyi István: Pedagógiai gondolatok az osztályozó konferencia előtt
262 Somogyi István: Pedagógiai gondolatok az osztályozó konferencia előtt és hasonló esetben inkább a magaviselet, mint a felkészültség megítéléséről van szó. Gyakran előfordul olyan eset is, hogy a tanító a kérdést az egész osztályhoz intézi, és ha a jelentkező helytelen feleletet ad, elégtelent ír be számára. Mindez fokozza a tanító iránti bizalmatlanságot. Mindebből kiviláglik, hogy a tanuló helyes elbírálását zavarja az a körülmény, hogy a tanító a tanuló tisztán pszichikai megfigyelésébe etikai elemeket vegyít, véleményét túlnyomólag etikai szempontok befolyásolják és a tanuló előmenetelének, szellemi képességének elbírálása magaviseleti kérdéssé alakul. Legyünk tehát óvatosak, körültekintők és valóban pedagógusok a tanulók képességeinek, előmenetelének megállapításában. Éppen azért nagy türelemre és önuralomra van szükségünk, hogy igazságosan bírálhassunk és osztályozzunk. 30—40 évnyi távlatból is azt állítom, hogy nincs enyhe, sem szigorú osztályzat, csak igazságos és igazságtalan osztályzat létezik. A tanításban nem az a fontos, hogyan lehet nagy anyagot minél gyorsabban úgy elsajátítani, hogy a tanuló azt gyorsan reprodukálja, hanem az a fő, hogy a tanulók az anyagot érdeklődéssel, örömmel tanulják meg. A tanító munkáját nagymértékben befolyásolja a tantestület összetartása. A legjobban felépített tanítási óra, a legalaposabb előkészület sem jár eredménnyel, ha a tanítói karban hiányzik a harmónia. Egy idősebb tanító bizalmasan elmondta, hogy intézetükben a tanulók a pontosan kidolgozott óravázlatok ellenére folyton „butulnak” és a tanítói kar egyes tagjai látszólag egységes és összhangzó tanításuk ellenére kutya-macska barátságban élnek egymással. Tehát — amint látszik — a tanítói és nevelői munka eredményét a formális kötelesség teljesítése nem biztosítja, mert a lényeg a tanító egyéniségében rejlik, s igen fontos a tanítói kar valódi, harmonikus együttműködése is. A tanító munkáját, így különösen az osztályzást bírálják az iskolán kívüli személyek is — elsősorban a szülők, mégpedig sokszor alaptalanul. Többek között az a vélemény is hangzik szülői körökből, hogy az iskola túlságosan sokat foglalkozik a közepes tehetségű tanulókkal és hogy inkább a tehetségesebbekre kellene nagyobb gondot fordítani. — Erre csak azt felelhetjük, hogy a ma szocialista iskolája már a köznevelés szolgálatában áll, ami nem engedi, hogy a kivételeket tegyük a tanítás középpontjává. Elkövetkező osztályzásunk felé is nemcsak az érdekelt tanulóink tekintenek várakozással, hanem a sok hozzátartozó is. Igazságos osztályzás esetén az érdemjegyek fokozatát kevés kivétellel tudják vagy legalább is sejtik a tanulók, hiszen ez bennük is kialakul a negyedévi munkájuk folyamán. Fontos, hogy a tanulókban helyes önbírálat alakuljon ki, hogy helyesen felismerik munkájuk értékét, és megnyugvással fogadják a tanító által ítélt érdemjegyet, sikertelenség esetén pedig törekedjenek a gyenge vagy elégtelen eredményt kijavítani. Az osztályozás gyakorlati előfeltétele, hogy minél több adat álljon a tanító rendelkezésére. A szóbeli felelés adja a legszélesebb lehetőséget a tanuló előmenetelének elbírálására, a tanítónak itt alkalma van szélesebb körben is számonkérni az anyagot. Az írásbeli felelésnél viszont jobban érvényre jut a tanuló önállósága, mivel itt a tanító esetleges segítségére nem szá
