Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - Somogyi István: Pedagógiai gondolatok az osztályozó konferencia előtt
261 Somogyi István, Komárno: Pedagógiai gondolatok az osztályozó konferencia előtt A tanitó munkájában fokozott felelőssőget jelent az évnegyedenként! osztályozás, amikor a tanító a tanítványainak átadott szellemi és erkölcsi értékkészletről mintegy leltárt készít és egyénenként megállapítja, 'hogy a tanulók mennyire sajátították el az előírt és átvett tananyagot. Ugyanakkor a tanító önmagát is felülvizsgálja és munkájának eredményéről mérleget készít. Éppen ezért jól kell ismernünk tanítványainkat egyenként és az egész osztályközösséggel együtt, és okvetlenül szükséges tanítványainknak gondos, türelmes és lélektanilag helyes megfigyelése. A tanítónak ezt a felelőségteljes munkáját megkönnyíti, ha minden átvett új osztályban nevelés előzi meg az oktatást. A tanító megismerteti azt a rendet, amelyet óráján megkíván, rámutat arra, hogy ily módon kellemes s eredményes lesz a tanulóknak a tanítóval való együttes munkája. Az így előkészített osztályhangulat kölcsönös bizalmat és érdeklődést kelt a tanulókban. Egyes tanítók azt állítják, hogy a tanítás annyira lefoglalja őket, hogy nem érnek rá nevelni. Ezek elfelejtik, hogy a pedagógiában a nevelés és tanítás nem választható el egymástól. A helyes nevelésnek pedig összhangba kell hoznia az értelmi, érzelmi és akarati nevelést. — Sajnos mindig voltak, sőt vannak tanítók, akik sok elfoglaltság, gyűlés vagy családi körülményeik miatt fáradtan, bizonyos gépiességgel ítélik meg tanítványaikat, ami azután helytelen osztályzatokat eredményezhet. Az osztályozás már a tanítási órákon kezdődik, nemcsak a tanuló egyes feleleteinek vagy dolgozatainak, hanem egész egyéniségének — összértékének alapján. Az osztályozás a tanító kezében fontos nevelői eszköz. A meg nem érdemelt jobb jegy meg nem érdemelt örömöt szerez a tanulónak, ez azonban nem növeli munkakedvét, ellenkezőleg, fokozza benne a restség és munka- kerülés hajlamait, a megérdemeltnél rosszabb jegy pedig kedvét szegi, mindkét eset bizalmatlanságot vált ki az osztályban a tanítóval szemben. Az osztályzat nem szám, hanem ítélet, amellyel a tanítónak nem szabad visszaélnie. Itt megjegyzendő, hogy a didaktika elméleti szabályai csak akkor lesznek valóban értékesek, ha szellemmel töltjük meg őket. A tanítónak módszeresen és hiánytalanul kell végighaladnia az elméleti fokozatokon, sohasem szabad vétenie az elmélet lényeges szabályai ellen, de nem szükséges, hogy szolgai módon ragaszkodjék hozzájuk, mert így megfosztaná az oktatást pillanatszülte melegségétől. Mennyi minden van és történik a gyermek lelkében, ami hiányzik még a legrészletesebb óravázlatból is! Mindezt tudnia kell a tanítónak, amikor oktat, számonkér és osztályzatot állapít meg. Vajon igazságos-e, hogy pl. figyelmetlenség miatt a noteszba jegyzett ötös lerontsa a tanulónak egyébként jó érdemjegyét? Nyilvánvaló, hogy üyen
