Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - L. Ďurič: Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint
260 L. Ď u r i č : Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint Ez az állítás összhangban van Pavlovnak a feltételes ideiglenes kapcsolatok (asszociációk) rendszerének kialakításáról szóló tanításával. A fiatal gyermeknél ezekből a feltételes idegkapcsolatokból még nagyon kevés létezik, és azok a kapcsolatok, amelyek már ebben a korban kialakulnak, nagyon egyedülállóak és a kölcsönös összekapcsolásukban még sokszor csak a véletlen játszik szerepet. De fokozatosan, a külső ingerek széleskörű hatására a felnőttek és később az iskola segítségével ezek állandóan terjednek, bővülnek és rendszereződnek. így a gyermek gondolkodása, ami nem más mint a jelzőrendszerekben létrejött asszociációk kialakítása, állandóan mélyül és tökéletesedik. Tudnunk kell, hogy az asszociációk elrendezése és rendszeressége nem történik „önmagától, önműködően”. Ahhoz, hogy az megtörténjék, szükséges a tanító szakszerű pedagógiai irányítása. Az ismeretek rendszerének egyesített sorai és később a diák minden ismeretét magába foglaló rendszer csak az iskola sokoldalú hatású alapján jöhet létre. Ennek a hatásnak pedig fokozatosnak kell lennie. A rendszeresség alapjait már a nemzeti iskola első évfolyamaiban kell lerakni. Azonban nem elég a tanuló ismereteiből kialakítani a fentebb említett rendszert. Az ismeretek kialakításának rendszerével egyidejűleg feltétlenül szükséges létrehoznunk ezeknek a rendszereknek a mozgékonyságát (mobilitását) is. Ellenkező esetben az ismeretek rendszerei sztereotípusúakká válnak. Az ismeretek mozgékonysága azért fontos, hogy a tanulók képesek legyenek az ismereteiket bármikor és bármely esetben kihasználni. Szisz- tematikus, de nem mozgékony ismeretekről akkor beszélünk, ha pl. a tanulók képesek ugyan valamely mértani feladatot elméletileg megoldani, de képtelenek ezeket a mértani ismereteket a gyakorlatban alkalmazni. Az ilyen példa arról tanúskodik, hogy a tanulók ismereteik rendszerét nem tudják bekapcsolni a gyakorlati élet rendszerébe, illetve az ismereteik nem elég mozgékonyak. Az iskola, de főképp a tanító fontos feladata, hogy a tanítást logikussá és rendszeressé tegye. Bármely tananyagot tökéletesen csak akkor sajátíttathatunk el, ha az anyag belső logikája és rendszeressége alapján tanulmányozzuk. Tehát a rendszeres tanítás a tanuló megismerési képességének az alapját alkotja. KONSZTANTYINOVNA: Ügy kell nevelnünk a tanulókat, hogy megtanulják megérteni azt, ami körülöttünk történik, tájékozódni tudjanak a fennálló rend mechanizmusában, tanulmányozzák az emberi társadalom fejlődési törvényeit, megértsék az összefüggéseket és ami a fő, megértsék, hogy hová vezet a társadalom fejlődése. KRUPSZKA JA: Fontos, hogy a gyermekek munka közben helyes részletcélokat tűzzenek maguk elé. Ezek a célok kapcsolódjanak szorosan az általános célhoz, legyenek eléggé konkrétak és fokozatosan bonyolódjanak. A célok kiválasztásának óriási jelentősége van, és ez talán munkánk legnehezebb oldala.
