Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - L. Ďurič: Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint
L. Ď u r i č : Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint 259 módon gyarapodnak a tanuló ismeretei a távolság mértékeiről. Először csak a métert ismerték meg, később megismerkednek a deciméterrel és ezáltal bővebb ismereteket szereznek magáról a méterről is, mert megtudják, hogy a métert 10 deciméterre lehet felosztani. Tehát a méterről szóló ismeretek az újabb ismeretek hozzácsatolásával kiszélesednek és jobban elmélyülnek. Világos azonban az is, hogy ha az előbbi anyagot a tanulók tökéletesen nem sajátítják el, nem fogják megérteni a következő anyagot sem, mert az előző és új anyag közötti kapcsolat csak mechanikus lesz. Ebből látható, hogy az előző és az új ismeretek kölcsönös támasztékot jelentenek egymás számára. Az eddig mondottakból a következő tanulságot vonhatjuk le: Ha a tanulók új ismereteket sajátítanak el, az agykérgükben új feltételes kapcsolatok (asszociációk) keletkeznek, melyek az előbbi feltételes kapcsolatokhoz fűződnek. Az új fogalmak az előbbiekhez kapcsolódnak, egy bizonyos ismereti rendszert alkotnak és egyúttal átalakítják, terjesztik és elmélyítik az előbbi fogalmakat. Bármely fogalom elsajátításának több éves múltja van. Ezért az új és előzőleg elsajátított ismeretek kölcsönös viszonyát nem lehet leredukálni az előző és a következő órára. Az ismeretek rendszereződése a tanuló agyában az egyik tanítási óráról a másik tanítási órára, az egyik osztályból a másik osztályba és az egyik tantárgyról a másikra való átmenetkor jön létre. Az egyes ismeretek rendszerének a befejező fázisa, illetve a betetőzése általánosításból áll. Minden iskolai évfolyamot, minden tantárgyat jellemzi, hogy bizonyos fokú ismeretek következtében létrejön az általánosítás, melynek a foka a tananyag logikus felépítésétől és a tanuló szellemi fejlettségétől függ. A nemzeti iskolának első osztályában is már létezik bizonyos fokú általánosítás, ez azonban még nagyon egyszerű. Ha ez az elemi fokú általánosítás nem létezne, semmiféle kapcsolat sem tudna kialakulni ugyanazon tantárgy egyes ismeretei között. Ezek a kezdetleges általánosítások a mondatról, a színekről, a tárgyak alakjairól alakulnak ki, melyek mögött ha még szűk is, de mégis már egész sor a nyelvtan, számtan és a rajz óráin szerzett ismeret rejlik. A tizenegyéves középiskolák tanulói már nagy mennyiségű és bonyolult ismereteket általánosítanak. Az ilyen általánosítások alapján a tizenegyéves középiskola legfelső osztályainak a diákjai már önállóan képesek különböző ismereteket rendszerbe foglalni. Például hazánk történelméből, fizikából, kémiából, biológiából stb. Az ilyen általánosítás már lehetőséget nyújt a dialektikai materializmus világnézetének kialakítására. Ebből láthatjuk, hogy a tanító feladata nemcsak ismereteket nyújtani, hanem a tanulók által elsajátított ismereteket elrendezni, rendszerbe foglalni és kölcsönös összefüggésbe hozni. A tanuló gondolkodását nem formálhatják az egyes elszigetelt, elkülönített és szétforgácsolt ismeretek, sem véletlen tények, hanem csak a tények és ismeretek rendszerességei. Ilyen rendszerességben az összes tények és ismeretek kölcsönös összefüggés alapján bizonyos egységet alkotnak. Tehát az ember gondolkodása bizonyos fokig nem más, mint az ismerétek jól megszervezett rendszeressége.
