Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - L. Ďurič: Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint
L. Ď u r i č : Az oktatás rendszerességének jelentősége I. P. Pavlov tanítása szerint 257 szer működéséről szóló tanításából tudjuk, hogy a feltételes idegkapcsolatok (asszociációk) kialakításánál az agykéreg működését rendszeresség jellemzi. Ez annyit jelent, hogy a feltételes idegkapcsolatok bármikor és akárhogyan nem alakulhatnak ki, hanem az agykéreg működése rendszerességének vannak alávetve. Az embernél minden újonnan kialakult feltételes ideg- kapcsolat (asszociáció) abba az asszociációs rendszerbe kapcsolódik be, amely már előzőleg az ember tapasztalata alapján jött létre. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ember tevékenysége és viselkedése az egyes ingerek hatására nem kaotikus reakció. Az ember cselekedetének az alapja az asszociációk összefüggésében és kölcsönös tevékenységében rejlik, amely nem más, mint az agykéreg működésének rendszeressége. I. P. Pavlov tanításában az agykéreg működésének a rendszeressége az egyik fő problémát alkotja. E tanítás szerint az agykéreg képes a külső ingerek által létrejött serkentéseket egybekapcsolni és ezekből bizonyos rendszert alkotni. Mi ennek a rendszerességnek a fiziológiai alapja? — Idegrostokon keresztül, ingerek hatása által az ingerlés eljut az agykéregbe, ahol serkentést idéz elő. Az agykéregben azonban nemcsak serkentési folyamatok keletkeznek, hanem a serkentés ellentétes folyamata — a gátlás is. E két ideg- folyamat (serkentés és gátlás) egymás között állandó harcot vív, amely következtében egy bizonyos rendszer alakul ki. De az agykéreg működési rendszerességének nemcsak az egyes serkentési és gátlási folyamatok vannak alávetve, hanem e folyamatok között kialakuló feltételes ideiglenes kapcsolatok is, melyek bizonyos ideig fennmaradnak. Ezeknek a feltételes idegkapcsolatoknak a megőrzése teszi lehetővé az ember lelkivilágának a továbbfejlesztését. Természetes, hogyha a létrejött feltételes idegkapcsolatok (asszociációk) rendszere nem maradna fenn, nem tudnánk megerősíteni azt, amit már előzőleg az agyunkba véstünk, mert hiányozna az alap, amelyhez hozzá tudnánk csatolni az új feltételes kapcsolatokat és agykérgünkben nem alakulhatna ki egy összetettebb és tökéletesebb idegkapcsolati rendszeresség. Téves lenne azonban azt hinni, hogy ezek a feltételes kapcsolatok nem változnak s megmaradnak eredeti formájukban. Az igazság éppen az ellenkező. Az előzőleg kialakult feltételes idegkapcsolatok állandó változásnak vannak kitéve. Az új feltételes kapcsolatok az által, hogy a régebbi kapcsolatokhoz asszociálódnak (kapcsolódnak), megváltoztatják ezek eredetiségét és biztosítjuk azok továbbfejlesztését. Ez elősegíti a gyermek tanulmányi előmenetelét, valamint az egész lelki fejlődését. „Az agy hemiszféráinak (féltekéinek) a működési rendszeressége és a jelzőrendszerek állandó, mély és intim együttműködése a gyermek lelki tevékenységének a feltétlen fiziológiai alapját alkotja. Ha az agy kérgében létrejött serkentési folyamatok és kialakuló ideiglenes kapcsolatok el lennének szigetelve, vagy ha csak összevisszaságban kapcsolódnának egybe és nem alkotnának rendszeres egységet, lehetetlenné válna a gyermek lel- kületének a fejlődése.” (Sborník statí zo sovietskej psychológie. SAVU, Bratislava 1952, 194. oldal.) Ennek a megállapításnak nagy jelentősége van főképp az oktatás fo
