Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-07-01 / 7. szám - Holanová-Pesthy E. A nyomorultak (Viktor Hugo regényének legújabb magyar nyelvű kiadásához)
Dr. Holanová — Pesthy Emília: A Nyomorultak 221 származású erdei famunkás, akit a törvény gályarabságra ítélt, mert betörte egy pékbolt kirakatát és ellopott onnan egy kenyeret elhalt bátyja éhező gyermekei számára. Rabsága évei alatt lelkileg teljesen eldurvult, többször is megkísérli a szökést, mindenegyes sikertelen kísérlet után rabsága éveit néhány évvel megtoldják. Amikor 19 év után gályarabságából kiszabadul, megindul eseménydús életútján, élete végéig homlokán viselve a fegyenc bélyegét annak a civilizált társadalomnak a jóvoltából, amelynek kapuit soha többé át nem lépheti, még akkor sem, ha eredeti vétkét száz meg száz jó cselekedettel jóvá tette is. A gályákon eldurvult ember első lelki megrázkódtatása a digne-i püspökkel, Bienvenu apóval való találkozása. Annyi megaláztatás, annyi testi-lelki szenvedés után, ime a sors egy papnak a házához vezeti, ahol annyi váratlan, ismeretlen és szokatlan jóságban, emberszeretetben részesül, hogy ettől mintegy megzavarodva ijedt vad módjára tolvajként megszökik az agg pap házától. A sárga útlevéllel immár egész életére megbélyegzett volt fegyenc céltalanul nekivág az éjszakának, lelkében kínzó tusával, amely megindítja benne a rabság idején szunnyadó jobb érzelmeinek ébredését. Ebben az önmagával folytatott harcban, lelke nem találja meg azonnal a kivezető utat, még ingadozik, sőt képes még egy utolsó gaztett elkövetésére is: ellopja egy szavojai fiúcskának, a Kicsi Gervais-nek kétfrankosát. Ez a cselekedete akkora lelki megrázkódtatást vált ki a szerencsétlen emberben, hogy testi kínokban fetrengve végül felszabadító zokogásban tör ki. Ettől kezdve mintegy győztesen, megtisztultan kikerülve lelke tisztítótüzéből, minden erejével, megmaradt hatalmas életösztönével, de az egykori fegyenc érzésével és tudatával is, csak jóval akar fizetni annak a társadalomnak, mely őt örökre száműzte. Jean Valjean különböző álneveken igyekszik a társadalom útvesztőiben eltűnni. A sors Montreuil-sur-Mer városába veti, amelynek a zsett- és fekete üveggyöngy gyártása voit különleges iparága. Jean Valjean ennek az iparágnak a felvirágoztatásával egyrészt a városkát soha nem látott fejlődés útjára indította, másjészt Madeleine apó — mert ezen az álnéven él itt Jean Valjean — most már gazdag gyártulajdonos lett és nagy tekintélynek örvendve a város polgármesteri tisztségét is elnyerte. Ugyanebben a városban teljesít rendőri szolgálatot Javert rendőrfelügyelő, Jean Valjean egykori fegyencőre. Ez a rendőrkopó megneszelte Madeleine úr igazi kilétét és folyton kémlelte. Ugyanakkor Madeleine úr is pontosan tudta, kicsoda Montreuil-sur-Mer rendőrfelügyelője. Még gazdag gyáros korában egy szerencsétlen, elbukott nőnek, egykori munkásnőjének, Fantine-nak halálos ágyán megígéri, hogy törvénytelen kisleányáról, Cosette-ről gondoskodni fog. Ezt a kis árvát fogadja később Jean Valjean leányává, erre ontja majd ki lelke minden felgyülemlett szeretetét. Mielőtt azonban sikerült volna Cosette-t megszereznie a nevelőszülőktől, a gonosz Thénardier-től és feleségétől, Javert rendőrfelügyelő leleplezi Madeleine urat és kiszolgáltatja őt a törvénynek. Jean Valjean ugyan megmenekülhetett volna a törvény elől, azonban mikor megtudja, hogy helyette tévesen egy nyomorult, öreg rabot akarnak elítélni, győz benne a lelkiismeret hangja, siet Arras-ba, ahová még idejében megérkezik és megmenti Champmat- hieu-t saját magának feladásával. Jean Valjean-t a törvény újra gályarabságra ítéli, nem menti meg őt az a tény sem, hogy mint polgármester annyi jót tett Montreuil-sur-Mer városának. Egyszóval megint a gályákon raboskodik, itt azonban egy matróznak csodálatos megmentése közben eltűnik. Az az általános vélemény, hogy mentés közben a tengerbe fulladt, ígyhát hivatalosan is holtnak nyilvánítják. Ő azonban a valóságban megmenekült (a hajó aiatt elúszva sikerült megszöknie) és Montfermeiile-be siet, hogy magával vigye az el- húnyt Fantine leányát, az elhagyott árva Cosette-t. Persze ez sem megy oly egyszerűen, azonban hála rendkívüli testi erejének, végül is magával viszi a nyomorult árvát Párizsba, ahol az egyik elhagyott városrészben egy még elhagyatottabb házban lakást bérel. Javert, aki időközben „érdemei” folytán ugyancsak Párizsba kerül, újra megtalálja Jean Valjean nyomát. Amikor a kis Cosette-t Jean Valjean gondozásába fogadja, élete új tartalmat nyer. Lappangó atyai érzelmeinek gazdag özöne felszínre kerül és most már minden igyekezetével azon van, hogy azt a gyermeket felnevelje és számára otthont biztosítson. Victor Hugo valóban mesterien ábrázolja Jean Valjean különböző lelki állapotait, lelki
