Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-07-01 / 7. szám - Gedei János: A rádióizotópok felhasználásáról

214

Gedei János, Bratislava: A rádióizotópck felhasználásáról

I. A rádióizotópokkal mint nyomjelzőkkel kapcsolatos alkalmazások.

II. Az izotópok által kibocsátott sugárzási energiák jelhasználása.

III. A sugárelnyelődésen illetve szóródáson alapuló vizsgálati módszerek.

I. A rádióizotópok mint nyomjelzők

1. Folyadékszint meghatározása zárt tartályokban. Zárt tartályban a folyadékszint magasságát bármikor meghatározhatjuk olymódon, hogy egy kis csónakban gamma-sugárzó izotópot helyezünk a folyadék felszínére és ezzel mintegy megjelöljük. Két függőlegesen elhelyezett huzal biztosítja, hogy a csónak állandóan középen helyezkedjék el. A tartály felett elhelyezett sugárzásmérő készülék a csónak közeledését, illetve távolodását a gamma-sugár intenzitásának növekedésével illetve csökkenésével közvetlenül jelzi. A mérőberendezés műszerskáláját a folyadékszint magasságának megfelelően centiméterekben kalibrálhatjuk be. E célra igen alkalmas izotóp a Co-60, amelynek két, nagyáthatoló képességű gamma-komponense van, 1,17 illetve 1,33 MeV-os energiával és felezési ideje is (5,3 év) elég hosszú ahhoz, hogy legfeljebb csak havonta kelljen a korrekciós faktoron változtatni. Minthogy a sugárforrás és mérőberendezés között csak a tartályfal abszorpciójával kell számolnunk, aránylag kis mennyiségű izotópot alkalmazhatunk, legtöbb esetben sugárvédelemre nincsen szükség.

2. Kohók falvastagságának ellenőrzése. Egy másik példa a mikroszkopikus nyomjelzésre a kohók falvastagságának időszakos ellenőrzése. A nagy kohókban, mint ismeretes, folyamatosan végzik az olvasztást és bizony nehéz megállapítani, hogy a tűzálló téglafal mennyire használódott már el. A túlságosan elvékonyodott fal, illetve fenék viszont igen komoly üzemzavarnak lehet a forrása.

Ha a kohók építésekor azok falába különböző helyeken különböző mélységekbe gamma-sugárzó izotópokat, pl. Со—60-as golyócskákat építüijk be, akkor amint a kohók fala elvékonyodik, legelőször a belső felszínhez legközelebb eső golyócska fog kiszabadulni és belekerülni az olvadékba, majd egymás után az egyre mélyebben fekvők. Amennyiben tehát a golyócskák annyi izotópot tartalmaznak, hogy gamma-sugárzásuk a kohófalon kívül, hordozható sugárzásmérő készülékkel jól kimutatható, akkor a kérdéses helyeken a gamma-sugárzás eltűnéséből a kohófalnak a golyócska mélységéig való elhasználódására következtethetünk. így állandóan nyomon tudjuk követni a kohófal el vékony odását.

A nagy kohók falai 50—ÍOO cm vastagságot is elérnek, amennyiben tehát a belső felszín közelébe eső rétegek megjelölésétől el is tekintünk, még mindig igen jelentős abszorpciós rétegvastagsággal kell számolnunk, így legalább is a külső felszíntől nagyobb távolságokba kerülő téglákba nagyobb izotóp mennyiségeket kell elhelyeznünk. Igaz ugyan, hogy mivel nem mérésről, hanem csupán sugárforrás jelenlétének illetve jelen nem létének a megállapításáról van szó, az észlelés helyén olyan egész kicsi sugárintenzitásokkal — 0,1 — 0,2 mr/hr — is megelégedhetünk, aminek pontos mérése hosszabb időt venne igénybe. Az alkalmazandó izotóp meny- nyiségének kiszámítása egyrészt a sugárintenzitás négyzetes fogyásának figyelembevételével történik, s abból indul ki, hogy lmC Co-60 1 cm távol-