Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-07-01 / 7. szám - Siposs Jenő: Prózai művek előadásának gyakorlása az iskolákban
206 Siposs Jenő, Komárno: Prózai művek előadásának gyakorlása az iskolákban után meg tudja'állapítani ezt. Inkább kevesebb szöveget tanuljanak be a versenyzők, de azt jól, művészien. Itt felvetődik a kérdés, hogy kitől adjunk elő. A versenyszabályok világosan megmondják, hogy egy klasszikus (nem élő) és egy egyidejű (tehát élő) író munkájának valamely részletével lehet részt venni a versenyen. Ez hát gyakorlatban annyit jelent, hogy a választásnál figyelembe kell vennünk a szavalóverseny-mozgalom egyik igen fontos célját, ti. azt, hogy a mai, élő költők és írók munkáját van hivatva támogatni azzal, hogy költeményeiket, írásaikat a tanulók megszólaltatják. A jövőben tehát előadásunk megválasztásánál erre fordítsunk nagyobb gondot. A megválasztásnál azt is vegyük figyelembe, hogy ki adja elő a művet, fiú vagy lány. Az előadó egyéniségéhez, korához, jelleméhez, vérmérsékletéhez alkalmazkodjunk. Pl. jókedvű, virgonc fiúval ne adassunk elő komoly témát, mert esetleg az őt ellenkező oldalról ismerő hallgatóság reakciója komolytalanságra kényszerítheti. Sok-sok apró problémát kell figyelembe venni, ha helyesen akarunk egy művet művészi előadásra megválasztani, de legfontosabbként ezt tartsuk szem előtt: a mű legyen rövid, érdekes és az előadó egyéniségének megfelelő. E) Második fontos lépés: a megválasztott mű eszmei mondanivalójának feltárásra, megértése, magunkévá-tétele. Olvasunk egy regényt, pl. Jókai vagy Móra Ferenc egyik művét. Különösen megragad bennünket. Ügy érezzük, mintha bennünk lappangott volna már mindaz, amit a regény sorai mondanak. Ellenállhatatlanul megtanulásra ösztönöz bennünket a regényrész tartalmi mélysége, formai szépsége. Ha egy regényrészletet választunk művészi előadásunk tárgyául, feltétlenül ismernünk kell az egész regényt. Ismernünk kell azonfelül az író életművét, a kort, amelyben írt, alkotott, valamint azokat a társadalmi erőket, melyek a kor társadalmi és szellemi életét irányították. És főleg ismernünk kell a választott regény korát, annak a társadalmi viszonyait és fel kell tárnunk: mit, miért írt meg a szerző? Ügy vesszük észre, hogy az elolvasott mondatok mögött a meg nem írt gondolatok és mondanivalók egész sora elevenedik meg és döbbent újabb és újabb szép-) ségekre. Egyszerre úgy érezzük, hogy egész nagyságában és mélységében megértettük és átéreztük a mű eszmei mondanivalóját. Ha nem értünk egyet az íróval az előadandó műben, ne is adjuk elő. Mert nekünk magunknak is hinni kell azokban az igazságokban, melyet az író a műben hirdet. Nincs elszomorítóbb, mint egy üres, szív és lélek nélkül kongó előadás. Oda kell eljutnia az előadónak, hogy az író érzelmeivel azonosulva az ő saját érzelmeit és gondolatait fejezze ki: igazán érezzen és igazat mondjon. C) Az előadandó mű megtanulása egyéni dolog. Egyik tanuló könnyen és gyorsan tanul, a másik lassan és nehezen. Erre nem lehet általános szabályt felállítani. Mindesetre fontos, hogy az előadandó prózai művet a tanuló a versenyen könyv nélkül adja elő. Szabadjon azonban azt a tanácsot adnom a tanulást illetően, hogy a művet ne soronként, hanem a lehetőség szerint elejétől végéig, vagy legalábbis nagyobb összefüggő egységeiben, hangosan olvasva tanulják meg. Nagyon hasznosnak tartjuk ezt a tanulási módot, mert így mindig teljes összefüggésben látják a művet, vagy részletet, míg ha soronként, mondatonként „magolják”: az emlékezetükbe való beerőszakolást jelent. A hangos olvasás azért ajánlatos, mert ezáltal a látással, hallással és egyidejű szájmozgással is beidegződő szö-< vég valósággal sajátjává válik az előadónak. A sokszori hangos olvasás közben a formai és tartalmi elemek helyes arányának tudatos kereső munkája megindítja az élményből fakadó belső, lelki munkát. így világosodik meg egyre jobban a mű eszmei mondanivalója, így azonosulnak egyre inkább az előadó érzelmei az író érzelmeivel. Már a tanulásnál, a mű begyakorlásánál fontos, hogy szem előtt tartsuk a következőket: a) Helyes hangsúllyal tanuljuk be a választott művet. b) Pontosan mondjuk a szöveget, érthetően, tisztán artikulálva. c) Ne gesztikuláljunk, ne használjunk arcjátékot, mimikát, mert a művészi előadás nem színészmunka, csupán hangunk fejezi ki a mondanivalót. A hangunkkal kell helyesen dolgoznunk, azt kell a mű előadásának a szolgálatába állítanunk. D) A választott mű pontos betanulása után következik a művészi előadáshoz való felkészülés. A művészi előadás csak sok-sok csiszoló próba, gyakorlás és igyekezet eredménye lehet. Az előadónak fokozottan kell magáévá tennie, elsajátítania a beszédkultúra minden gazdagságát. És ebben sok-sok gyakorlatra, próbára van szüksége, lehetőleg szak- felügyelet mellett, hogy legyen, aki ellenőrizze az előadását. Pl. helyes-te a hangsúly? A hangsúlyok kérdéséhez szorosan kapcsolódik az írásjelek szerepe és jelentősége, az írott szövegből a hangos beszédbe való áttevés során. Az írásjelek (pont, vessző, pontos- vessző, kettőspont, kérdőjel, felkiáltójel, zárójel, gondolatjel és a pontsor) arra szolgál-