Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-07-01 / 7. szám - Siposs Jenő: Prózai művek előadásának gyakorlása az iskolákban

Varsányi László: Módszertani megjegyzések az olvasás-írás tanításához 205 Mutass rá a képre vagy tárgyra, amelynek nevében ő, ű,*é hang van! Mondd ki az egész szót! Mit viszünk a kiskocsiban? Pl. „e” hangot. Olyan szavakat kell monda - niok, amelyekben ,*e” hang van. Találd ki, milyen szóra gondolok! A tanulóknak ki kell találniok a tárgy nevét az első szótag alapján, pl. aj-tó, ir-ka, stb. Ügy is játszhatjuk, hogy aki kitalálta, az adja fel a következő kérdést. (Folytatás) Siposs Jenö, Komárno: Prózai művek előadásának gyakorlása az iskolákban A Komáromban lezajlott II. országos szavalóverseny eredményei azt mutatják, hogy pedagógusaink egyre jobban megértik a szavalásnak az esztétikai nevelés terén betöltött fontosságát, és az iskolákban a tanulóifjúság versenyekre való előkészítését tőlük-telhe- tőleg lelkiismeretesen végzik el. A legnagyobb fogyatékosság ezen a téren talán még abban van, hogy sok pedagógus a szavalás betanításánál ösztönösen jár el és nem használja fel azokat a nagyszerű szakmai tapasztalatokat és módszertani utasításokat, amelyek a kiváló szavalóművészek könyveiben találhatók. Nagyon ajánlom Ascher Oszkár: „A versmondás művészete” c. igen hasznos és értékes könyvét pedagógusaink figyelmébe. Ez a könyv olcsón beszerezhető a könyvesboltokban és igen hasznos útmutatást nyújt azoknak, akik a költészettel és szavalással szakszerűen kívánnak foglalkozni. Mert a művészi munkához nem elég a lelkesedés, az igyekezet. Ennek párosulnia kell a mesterségbeli tudással, e kettőnek együttesen kell hatnia. Hasznára fog tehát válni mind a pedagógusoknak, mind a tanulóifjúságnak, ha a versmondás és prózai művek előadásának művészetével szaksze­rűen'foglalkoznak. Az eredmény nem maradhat el, a jövő évi szavalóversenyek majd megmutatják, hogy csak az elmélettel párosult gyakorlat vezethet sikerhez, kielégítő eredményhez. E kis tanulmányomban én a prózai művek művészi előadásának előkészítési folyamatát igyekszem ismertetni. Ez sokban érvényes a szavalásra is. A munkát öt ütemben végezzük el, éspedig: a) az előadandó mű megválasztása, b) az előadandó mű eszmei tartalmának feltárása és annak megértése, c) az előadandó mű pontos megtanulása, d) próbák, csiszolás, é) művészi előadás. Nézzük csak egyenkint az egyes munkaütemeket. Mi velük kapcsolatban a tennivaló? A) Elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy e művészeti ág előadói tanulók, akik­től nem kívánhatunk lehetetlent. Az előadandó művet az ő képességeikhez kell mérnünk, az ő képességeikkel kell összevetnünk. Az I. korcsoportban kétségtelenül hálás a népme­se előadása. Csupán arra kell vigyáznunk, hogy ne túl hosszú népmesét válasszon az előadó, mert az feleslegesen kifáraszt és az izgalommal párosulva korai kimerüléshez ve­zet. A II. korcsoportban már ne mesét válasszon a tanuló, hanem inkább ifjúsági regény- részletet, elbeszélést, főképp a kötelező olvasmányok anyagából. A III. korcsoportban min­dent választhat, regényt vagy elbeszélést, de itt is ügyelni kell arra, hogy az előadás ne legyen túlnyújtott és ne tartson tovább 5 percnél. A szavalásnál nem annyira a terjedelem a fontos, hanem inkább az előadás színvonala. És a bíráló-bizottság már 15—20 mondat

Next

/
Thumbnails
Contents