Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-06-01 / 6. szám - Hasák Vilmos: Néhány szó a helyesírás tanításáról

Néhány szó a helyesírás tanításáról

Az iskola egyik központi feladata, hogy a tanulókat az iskolaköteles kor végéig megtanítsa helyesen írni. E „hosszúlejáratú” feladat teljesítésével kapcsolatban a legnagyobb felelősség a magyar nyelv tanítójára hárul.

Ez a felelősség annál nagyobb, minél több a gyenge helyesíró egy-egy osztályban. Néha előfordul, hogy a 6. évfolyamban — sőt olykor még a kilencedikben is — túl sok a rossz helyesíró. Ilyenkor a kevésbé tapasztalt magyarszakos a helyesírási helyzetet szinte reménytelennek látja. — Még nem is olyan régen elég sokan vallották, hogy a helyesírási ismereteket csak az a tanuló sajátíthatja el, akinek ehhez külön tehetsége van. Ez a felfogás teljesen helytelen: a helyesírási ismereteket minden egészséges tanuló magáévá teheti, ha megfelelő módszert alkalmazunk.

A magyar nyelv tanítójának a fáradozása akkor lesz a legeredményesebb, ha a helyesírás tanítását a nyelvtani törvényekre alapozza, és a nyelvtani ismeretekkel kapcsolatos helyesírási tudnivalókat állandó és tervszerű gyakorlással készséggé fejleszti. Ezt azért kell hangoztatni, mert a helyesírás tanítását igen sok iskolában még mindig ötletszerűség jellemzi.

A helyesírási kérdésekben a tanulók bizony még a felsőfokon is elég gyakran bizonytalanok. A helyesírási hiányosságok elleni küzdelem megszervezése rendkívül sok gondot okoz a tanítónak, ha a magyar nyelv tanítását olyan osztályban bízzák rá, amelyben sok a gyenge helyesíró. Az ilyen változás előfordulhat az iskolai év folyamán is. Azt hiszem, mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy az efféle kellemetlen „meglepetés” jóval nehezebb feladat elé állítja a magyar nyelv tanítóját, mint ha teljesen az alapismeretekkel kellene kezdenie munkáját.

Ilyenkor nem lesz elegendő az alkalmi gyakorlás, hanem tervszerű eljáráshoz kell folyamodnunk. A helyesírásbeli tudatlanság elleni küzdelembe igyekezzünk rendszer vinni, mert hosszabb időt igénylő munkával állunk szemben. Az osztályban mindenekelőtt Írassunk felmérő dolgozatot, hogy tiszta képünk legyen a tanulók helyesírási tudásáról. A gyakorlásra szánt szöveget megfelelően kell megválasztanunk. Nem valószínű, hogy például egy időszerű újságcikkben vagy egy érdekes regényrészletben éppen azok a helyesírási jelenségek fordulnak elő, amelyek a helyesírásbeli tudatlanságot elárulják.

Hogyan igyekeznek elérni egyes iskolákban a helyesírási színvonal emelését? Vannak olyan tanítók, akik a hibásan írt szónak hússzor vagy még többször való helyes leírását követelik meg a tanulóktól (a mennyiség rendszerint a tanító vérmérsékletétől függ). A tapasztaltabb nyelvszakos figyelmeztesse kevésbé tapasztalt szaktársát, hogy a minden gondolkodást kizáró mechanikus gyakorlás megutáltatja a tanulókkal a helyesírást és a magyar órát. Tagadhatatlan, hogy bizonyos eredményeket büntető jellegű munkával is el lehet érni, azonban a neveléstudomány tanítása szerint a szocialista tanítónak a lehetőség szerint nemcsak a büntetésről kell lemon72