Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-06-01 / 6. szám - Hasák Vilmos: Néhány szó a helyesírás tanításáról
dania, hanem minden olyan módszerről is, amely értelem nélküli munka árán vezeti el a tanulókat a kijelölt célhoz. A szavak helyes írásának mechanikus gyakoroltatásakor az értelem szinte tökéletesen kikapcsolódik, ezt pedig föltétlenül el kell kerülni. Milyen legyen hát a helyes eljárás ? A tanulóban először tudatosítanunk kell, hogy a hibásan írt szót hogyan kell helyesen írni és miért. Majd pedig gyakorlásként azt a feladatot tűzzük ki, hogy a tanuló írjon néhány olyan mondatot, amelyekben szerepelnek a kritikus szók. Természetesen nem elegendő, ha a tudatosítást csupán egyszeri gyakorlás követi. A magyar nyelv tanítója csak úgy érhet el jó eredményt a helyesírás tanításában, ha a már előbb tanult és tudatosított helyesírási ismereteket állandó gyakorlással készséggé fejleszti. Ezért a gyakorlásra szánt szöveg ne csak az éppen tárgyalt új helyesírási ismereteket tartalmazza megfelelő mennyiségben, hanem az addig tanult ismereteket is. N. I.-né tanítónő a gyenge helyesírók osztályában úgy fogott hozzá a munkához, hogy minden egyes magyar órát helyesírási gyakorlattal kezdett. Természetesen nem alkalmi szövegeket diktált, hanem rendszert vitt a helyesírás tanításába. Az áttekinthetőség kedvéért a gyakorlatokat külön füzetbe Íratta. (Egy vékony füzet megvásárlása nem jelent különösebb anyagi megterhelést a szülők részére.) A helyesírási gyakorlatok külalakját sem hanyagolta el, mert a rendetlen külső és a helyesírási hibák rendszerint karöltve járnak. Amelyik tanuló rendetlenül, hanyagul írja meg a dolgozatát, annak a munkájában általában sokkal több a helyesírási hiba, mint a tiszta, rendes írásbeli munkában. Ezért a tanító kövessen el mindent, hogy a tanuló gondosan készítse el dolgozatát. N. I.-né a helyesírás tanításában arra is ügyelt, hogy a tanulók állandóan lássák az összefüggést a nyelvtan és a helyesírás között. A nyelvtanórák anyagához megfelelő helyesírási anyagot választott (pl. nyelvtan: mássalhangzó-változások — helyesírás: hasonulás, összeolvadás, pótlónyújtás; nyelvtan: összetett szó — helyesírás: egybeírás, különírás. Ha nyelvtanórákon gyakran rámutatunk a helyesírási nehézségekre, a tanulókban tudatosíthatjuk, hogy a helyesírás alapja a biztos nyelvtantudás. A helyesírást szemléletesen tanította. A helyesírási gyakorlatok során maga diktálta a szöveget, egy tanuló írta a táblára, a többi a füzetbe. Azután egy másik tanuló piros krétával aláhúzta az esetleges hibákat, és bekarikázta — ugyancsak színes krétával — a törvényszerűségeket feltüntető szórészeket. Ugyanezt tették a helyükön ülő tanulók színes ceruzával. Ez nagyon jó módszernek bizonyult, minthogy a tapasztalat szerint a tanulók nagy része vizuális memóriájú és könnyebben jegyzi meg a színesen bekarikázott törvényszerűségeket. A helyesírási táblával is jó tapasztalatokat szerzett. Ezt közösen szerkesztette a tanulókkal, erős kartonpapírból. Lényege az, hogy mozgatható betűkkel szöveg rakható ki rá hét sorban. Piros és fekete nyomtatott betű- sorozatot készítettek olyan nagyságban, hogy az utolsó padsorból is jól látható legyen. Névsor szerint haladva mindennap más és más tanuló rakott ki rá szöveget az aznapi helyesírási anyagból. A törvényszerűségeket feltüntető szórészeket (olvasott, Arifutoft, munka verseny) piros betűkből állítot73
