Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-07-01 / 7. szám - Kerékgyártó Imre: A helyesírás tanítása
kúl ki a gyermekek körében. Eszerint a helyesírás a gonddal írt nyelvi dolgozatokban és feladatokban fontos, más alkalommal azonban semmi szükség sincs rá, csupán formai sallang. Ezt a szemléletet igen sok nevelő is megerősíti eljárásával, amikor a helyesírási hibáktól hemzsegő irodalmi dolgozatot tartalmi értékei miatt igyekszik védelmébe venni. Mindez azt mutatja, hogy még sok pedagógus sem látja tisztán, hogy a helyesírás tartalmi kérdés, szakszempontból sem lehet megfelelő egy írás, ha helyesírási hiba van benne. Gondoljunk csak arra, mennyi tragédiát okozhat az a tanítványunk, aki ilyen felfogással lesz gyógyszerész, orvos vagy mérnök. Egyetlen betűeiírás jóvátehetetlen károkat idézhet elő. A helyesírásnak társadalmi -funkciója van: írásaink egyértelműségét, félreérthetetlenségét kell biztosítania. Nem mindegy, hogy valahol megháltam vagy meghaltam. Örültem vagy őrültem, s a sokat emlegetett történelmi példa: A királynőt megölni jó lesz félnetek nem kell ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem — mutatja, hogy hasonló károkat okozhat egy rossz helyen használt írásjel is. Az iskola valamennyi tanárának kötelessége, hogy írásbeli munkát csak olyan feltételekkel adjon tanítványainak, ha azok a helyesírásra is képesek ügyelni, s elkövetett hibáikat javítani kötelesek. Az utóbbi esztendők dogmatizmusa következtében, amely közvetve-köz- vetlenül a pedagógiába is behatolt, igen sok helyen (nemcsak a magyar nyelv tanításában, hanem más országok anyanyelvi oktatásában is) elterjedt a szöveg szerűség. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a nyelvtani példaszövegek, gyakorlatok és feladatok elemi követelményéül állították, hogy a helyesírási .nyelvtani problémák mindig szövegkörnyezetbe legyenek beágyazva. Ha tehát valaki pl. a múlt idő helyesírását kívánta gyakoroltatni, feltétlenül olyan szöveget gyártott, amelyben múlt időben álló igék nagyobb számban szerepeltek. Ez helytelen. Mind a szemléltetésben, mind a gyakorlásban gyakran van szükségünk arra, hogy különálló szavak kerüljenek a táblára és a füzetekbe. Az ige múlt idejének tanításakor tegyünk fel kérdéseket, s ezekre kérjünk minél több egy-szavas választ a tanulóktól. Pl. Mit csináltatok tegnap? írtunk tanultunk néztünk játszottunk futottunk beszélgettünk ... Máskor kérdezzük meg, mivé válhat az ember munkája által a tej. A feleletek a hasonulás gyakorlását szolgálják, vajjá, sajttá ... Stb. A helyesírás gyakorlásának megszámlálhatatlan módja, felsorolhatatlan lehetősége van. Mielőtt ezek közül néhány jól ismert gyakorlat típusra felhívnám a figyelmet, néhány elvi megjegyzést kell tennem általában a gyakorlásról. A gyakorlás szükségességét egyetlen pedagógus sem tagadja. Ennek ellenére a megvalósításban igen gyakran találkozunk két szélsőséges hibával. Az egyik a mechanikus gyakorlás. Ebben az esetben mindig csak az éppen soron levő anyagot gyakoroltatják, pl. amikor az igét tanítják, csak az ige helyesírását. Tanításunkban döntő szerepe van a tervszerű 104
