Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-07-01 / 7. szám - Kerékgyártó Imre: A helyesírás tanítása
II. Vizsgáljuk meg ezután a helyesírástanítás hogyanjának néhány kérdését. Vizsgálódásaink előtt előre kell azonban bocsátanunk, hogy a módszertan nem ismer recepteket, csak tanácsokat, útmutatásokat ad, elveket állapít meg. Ezek alapján, ezekre támaszkodva a pedagógusnak önmagának kell kiválasztania az adott helyzetnek legjobban megfelelő megoldásokat. Éppen ezért a hogyan kérdését mi is néhány módszertani alapelv tisztázásával kezdjük annál is inkább, mert ezek kapcsolódnak a legszorosabban azokhoz, amit eddig mondottunk. A nyelvtani alapokra épülés és a tervszerűség nemcsak a tanítás anyagát, hanem módszereit is meghatározzák. Ezekhez kapcsolódva mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy nem elég, ha csupán a szorosabban értelmezett nyelvtanítással hozzuk kapcsolatba a helyesírás tanítását. A tanulók helyesírási készségének fejlesztésében sohasem szabad valamilyen részfeladatot látnunk. Eredményes munkát csak akkor végezhetünk, ha a tanulók egész nyelvi kultúrájának fejlesztését tekintjük központi feladatunknak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a helyesírás fejlesztéséről csak ott beszélhetünk, ahol a helyes beszéd nevelésére is gondot fordítanak a pedagógusok. Csak az a tanuló sajátíthatja el a helyesírást, aki megtanul szépen, tagoltan, minden kapkodás nélkül beszélni. Akinek a feleleteit tört, be nem fejezett vagy tagolatlan mondatok jellemzik, írásban is sok hibát fog ejteni. Különösen a meglehetősen elterjedt pongyolaságok ellen kell felvennünk a küzdelmet. Nem szabad megtűrnünk, hogy a tanulók beszédjéből eltűnjék a hangok hosszúságának és rövidségének különbsége: körutat mondjanak körút helyett, joradalmat forradalom helyett, náZZamot, tövemet stb. A tagolás, a helyes ejtés ennek ellenére sohasem válhat modorossággá. Érezniük kell, hogy az ejtés és az írás gyakran eltér egymástól: báttyát, kabáttyát, aggyát, szabaccságot kell mondanunk, írásban mégis bátyja, kabátja, adja és szabadság alakban használjuk ezeket a szavakat. Valahányszor a helyes magyar ejtés követelményei eltérnek a helyesírástól, a szótagolás siet segítségünkre. Éppen ezért időben szoktassuk hozzá a gyermekeket, hogy minden bizonytalanság esetén vegyék igénybe, szótagoljanak a szó leírása előtt önmagukban. A nyelvi kultúra fejlesztése figyelmeztet arra is, hogy a helyesírás tanítása szoros kapcsolatban van az írás és olvasás tanításával. Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy a tanulók figyelmesen és fegyelmezetten írjanak, olvassanak. Sok helyesírási hiba forrását találhatjuk meg a tanulók figyelmetlenségében. Erre utal az a gyakori jelenség is, hogy a tanuló elkövetett hibáját a megfelelő szabály felidéztetése után gyakran igen könnyen ki tudja javítani. Ha figyelmes lett volna, s előzőleg gondolt volna a szabályra, a hibát elkerülhette volna. Ugyanez figyelmeztet mindannyiunkat egy másik körülményre is. A nyelvi kultúra fejlesztése sohasem lehet kizárólagosan az anyanyelvi tantárgyak jeladata. Eredményes helyesírás tanítása nem folyhat olyan iskolában, amelyben a más tárgyak (biológia, történelem, számtan stb.) tanárai nem fordítanak kellő gondot a tanulók helyes beszédére és írására. Az a körülmény, hogy a különböző tárgyakból írt röpdol- gozatok, s más írásbeli feladatok elkészítése előtt a tanulók rendszerint megkérdezik: „A helyesírás számít?”, arra utal, hogy kettős szemlélet ala103
