Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Sedlák János: Az irodalom ismétlésének helyes módszere

- 32 hetóvá és érthetővé úgy kell tenni, hogy nem elégszünk meg az e- gyes tételekkel, szabályokkal, hanem mindig konkrét anyagból vezetjük le őket,

A leggyakrabban az irodalmi kérdéseket mechanikusan adjuk fel anélkül, hogy megkövetelnek a tanulóktól, hogy egy kicsit gondolkozzanak a kérdésen. Rendszerint így halljuk: mondjon valamit Mikszáthról, Móriczról, mit tud Aranyról! Mondja el, mit tud Petőfi lírájáról! Milyen mechanikus felszólítás ez! Elég, ha a tanuló elkezdi szépen előírói azt, amit a könyvből vagy a jegyzeteiből megtanult, nem kell egy cseppet sem vesződnie, egy kicsit sem erőlködnie a felelet összeállításával, és tulajdonképpen az adott müvet sem kell elolvasnia. Vagy például röviden meghatározzuk a témát: József Attila, Vörösmaty drámái, Zalán futása. Nem akarom semmiképpen teljesen elítélni ezt a módszert, hiszen a záró és az érettségi vizsgálatok formája is támogatja, de ha az ismétlésnél az anyag megszilárdítására mindig csak ezt a módszert használjuk, ez a tanulót mechanikus feleletre ösztökéli és a tankönyvből tanult ismeretek kényelmes kész átvételére. Végül fárasztja az osztályt, amikor egy hét alatt egynéhányszor ugyanazokat a kérdéseket kell hallania. Nem lenne-e sokkal hatásosabb ha a kérdéseket úgy fogalmazzuk, hogy kimerítsék az anyagot, de amellett ne vezessék a tanulót a kényelmes memorizáláshoz. Például ha arról van szó, hogy megtudjuk, mit tudnak a tanulók saját tanulmányaik alapján Bánk bánról, ilyen kérdéseket adunk fel néhány diáknak: mondja el Bánk bán hazatérésének jelenetét, magyarázza meg Bánk jellemét, jellemezze Tiborcot, Ottót, Petúrt, - határozza meg, melyik jelenetben mutatkozik meg leginkább Ottó jelleme, hogyan látja Katona a nép helyzetét stb. Az ilyen módszert, természetesen ilyen részletesen csak a felsőbb évfolyamok munkájában lehet alkalmazni. A tanulóknak ilyen esetekben az olvasottak vagy a szemelvények alapján össze kell válogatniok gondolataikat, nem elégedhetnek meg az átvett anyag csupán mechanikus megtanulásával. Ilyen eljárással rendszeresen felhívjuk figyelmüket a mű mély és igaz értékére. Az így megszervezett ismétlés az óra érdekes, részévé válik, miközben a tanulók mindig valami újat is tanulnak.

Ha az irodalmi anyagnak ismétlését úgy tekintjük, mint a tananyag elmélyítését és megszilárdítását, nem elégedhetünk meg