Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Sedlák János: Az irodalom ismétlésének helyes módszere

- 33 ­az olyan felületes tudást eláruló feleletekkel, amilyeneket gyak­ran a felsőbb osztályok látogatása alkalmával hallunk. Egyre nyomatékosabban fog kelleni követelnünk, hogy a tanítók ne elégedjenek meg a fő müvek feleltetésénél a lapos, se­matikus tudással* Már az alsóbb évfolyamokban nem elégedhetünk meg azzal, hogy a tanulók egy sablonos mondattal magyarázzák meg Petőfi: A nép nevében c. költeményét. Arra kell ókét vezetni,hogy észrevegyék valamennyi versszak alapgondolatát, hogy azokat helye­sen és aprólékosan reprodukálják, hogy észrevegyék a gyönyörű ki­fejezési eszközöket, amelyekkel Petőfi eléri hatalmas eszmei és esztétikai hatását. Bizonyára sokkal fontosabb lesz, hogy a tanu­lók kerekded egészben és gazdag szókinccsel adjanak vissza egy fe­jezetet, minthogy csak felületesen mondják el a művek sztereotipi- kus jellemzését. Ha megelégednénk az ilyen feleletekkel, az összes művet csak a pusztán haladó szelleműségük megállapítására redukál­nánk, de nem mutatnánk rá arra, miben különbözik az egyik mű hala­dó jellege a másiktől. És ez a legbiztosabb út arra. hogy a tanu­lókat visszariasszuk az értékes, jó irodalmi mű iránti érdeklődés­től. /. Az ismétlés segít a tanulónak szilárdan, logikusan fel­építeni gondolatait, vagyis elősegíti a stílus nevelést. Ezt a. szerepet azonban csak akkor tölti be az ismétlés, ha a tanító meg­kívánja a tanulóktól a mélyebb, rendszeresebb tudást, s nem elég­szik meg csak a kusza, Összefüggéstelen mondatokkal. A tanítók sok­szor maguk megzavarják a tanulók összefüggő beszédét idegességük­kel, sürgetésükkel,elégedetlenségükkel. Saját maguk felelnek a ta­nulók helyett, belevágná*: a beszédjükbe, nem engedik meg a felele­tek önálló megfogalmazását, s ezzel sokszor zavarba hozzák a tanu­lót, megijesztik stb. Fontolóra kell venni azt a jelenséget is, hogy tanulóink általában megdöbbentő szegény szókinccsel felelnek. A tanulók szerint az író állandóan leír, bár ábrázolhatna is, al­kothatna képeket, rajzolhatna, vázolhatna, kifejezhetne, mutathat­na, elmélyíthetne stb. A tanulók minden mondata ezzel a megszokott mondókával kezdődik: “továbbá leírja". Ez a néhány megjegyzés természetesen távolról sem merí­ti ki a témát. A cikk feladata az, hogy figyelmeztesse a magyar nyelv tanítóit a tanítási egység egyik fontos részére, fontos

Next

/
Thumbnails
Contents