Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Sedlák János: Az irodalom ismétlésének helyes módszere

- 30 Ezzel a módszerrel kapcsolatban már többször megállapították,hogy ez az ismétlési mód gyakran mechanikus és főképp nagyon unalmas«

Az egyik tanuló felel, némelyik jobb tanuló részt vesz a felelet« ben azáltal, hogy azt figyelemmel kíséri, a többiek azonban teljesen tétlenek, esetleg unatkoznak is* Az ilyen ismétléseknél gyakran inkább az osztályozás a fontos, s nem az anyag megszilárdítása, kibővítése, elmélyítése* Ha a tanító kevésbé rugalmas, ha a katedra mögött ül és a-tanulóktól csak a száraz ismereteket követeli, mintha nem is volna sző szépirodalmi anyagról, az ilyen módszer példás eszköz lehet arra., hogy a tanulók az olyan órákon is, mint az irodalmi órák nagy mértékben unatkozzanak. Néhány tanító, hogy kikerülje az ismétlés ilyen unalmas formáját, más módszerhez folyamodott: az informatív feleltetéshez, amelynél kisebb kérdéseket ad az egyes tanulóknak, a tanulók gyorsan váltakoznak a-feleletekben, ismétlik az anyagot és megszilárdítják azt. így egy óra alatt a tanító lefeleltetheti az egész osztályt is és biztosíthatja a tanulóknak, bár néha csak formális aktivitását. De ennek a módszernek is megvannak a komoly hiányai, mégpedig az, hogy gyakran csak dátumokat, adatokat, meghatározásokat, az egyes müvek címeit, felületes jellemzéseket állapítunk meg, a tanulónak azonban nincs lehetősége arra, hogy az adott anyagot elrendezze, összefüggő feleletben gondolatait logikusan kifejezze, és megmutássa kifejezoképességét, amely az anyanyelv tanításának conditio sine qua non-ja. Az ilyen feleltetéshez gondolom csak akkor folyamodhatunk, amikor szó van a további magyarázatra való rávezetésről és az elózo anyag felélénkítéséról.

Néhány tanító kihív a tábla elé két-három tanulót, ezeket az osztály előtt felelteti egyrészt az összefüggő anyagból, egyrészt apróbb kérdésekből. Az első tanuló azonnal felel, a többiek meggondolhatják a kérdést, vagy az egyes kérdésekre felváltva felelnek, sot versenyeznek a felelésben. Nyilvánvaló, hogy az ilyen feleltetés sern a felelőnek, sem az osztálynak nam válik hasz nára, amely gyakran az ismétlésben csak formalizmust lát. Sőt láttunk olyan órákat is, amelyeken úgy ismételnek, hogy két tanuló felel, közben egy vagy kettő feleletének'vázlatát a táblára írja. Bár az ilyen feleltetési módot a szovjet pedagógia is ismertet /Scsukin/, az óra megfigyelésénél rögtön észlelhetők ennek a módszernek a hátrányai. A tanulók az osztályban tanácstalanok, mert