Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Simich Erzsébet: Esztétikai nevelés az irodalomban

- 27 hangulatát* Szükséges ezenkívül a régies kifejezések megmagyarázása is és végül a mű verstani /stilisztikai/ analízise, amely rámutat a versforma és a tartalom közti harmóniára. Pl. Balassinál Egy katonaének c. költeményében rá kell mutatni, hogy a hosz- szú tizenkilenc szótagú sorok igen alkalmasak a harci vitézség lírai ábrázolására. Találunk itt lassúbb, vontatottabb részeket is, amelyek elnyújtott magánhangzóikkal alkalmazkodnak a nyugodt tartalomhoz /..Az nagy széles mező, a szép liget, erdő sétáló palo- tájok.../, Ezek a sorok élénken elütnek a friss, ritmikus részektől /..Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riad .../. Ki kell emelnie a tanítónak Balassi rímeinek gazdagságát, az ásszonáncokát, amelyek messze túlszárnyalták a korabeli mechanikus rímeket, amelyeknek Balassi korában általában csak formális jelentőségük volt, és a költők egyhangúan halmozták ókét - minden esztétikai vonatkozás nélkül Érzékeltetni kell végül a költemény tartalmának és formájának művészi egységét, eszmei gazdagságát, amelyből mondhatatlan szabadság és hazaszeretet árad.

Az újabbkori irodalmi művek részleteinek előadása és e- lemzése lényegesen könnyebb. Sajnos, azonban néha itt is tapasztalható klasszikusaink műveinek lélektelen, élmény télén kommentálása. Előfordul, hogy az irodalom legnagyobbjait is csak ilyen "pro forma” módon méltatják az iskolában, minden különösebb lelkesedés, elmélyülés nélkül. Ha a tanító nem mutatja be, nem magyarázza a művészi alkotást, a tanulók sokszor későn vagy sohasem jutnak el azoknak igazi értékeléséhez.

Esztétikai élmény híján az irodalmi órák nemcsak a szép szöretetét nélkülözik, hanem az erkölcsi eszmei nevelésből is lényegesen kevesebbet nyújtanak, minthogy hiányzik belőlük az érzelmi és esztétikai hatás, amelyek elmélyítenék a tanulókban az irodalmi mű eszmeiségét. Ha a tanulók már egyszer megértették és áté- rezték a tartalom és a forma művészi egységét, magával ragadó szépségét, nem kell őket sokat buzdítani, hogy elmélyítsék irodalmi ismereteiket, élményeiket. Ilyen esetekben nagyobb lelkesedéssel látnak a fogalmazáshoz - mert kissé ők is íróknak, költőknek érzik magukat - és szíves örömest kapcsolódnak be a szavaló versenyekbe is. Nagyrészt a tanítón múlik, mennyire képes megszeret-