Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Sedlák János: Az irodalom ismétlésének helyes módszere

- 28 tetni a tanulókkal a haladás szolgálatában kifejezett örök e«é- pet az irodalomban*

Dr. Simich Erzsébet,

Az Iskolaügyi Megbízott Hivatalának dolgozója

Az irodalom ismétlésének helyes módszere

Bizonyos, hogy sok tanító az átvett anyag ismétlését szokásos feleltetésnek véli, amelynek csak az a célja, hogy minél több jegyet szerezzen a szükséges osztályozás számára. Éppen a probléma ilyen szükebb értelmű felfogásából keletkezik az ismétlés módszerének sok fogyatékossága. Legnagyobb hibának tekinthetjük la megszerzett ismeretek igazolásának hiányosságát és rendszertelenségét. Az ismétlés gyakran a tanulók számára csak a rossz jegytől való félelem pillanatait jelenti, vagy az órának olyan részévé válik, amelyet a tanulók a legunalmasabbnak és legkevésbé érdekesnek tartanak.

Igaz, hogy nem lehet dogmatikusan csak egyetlen módot előírni a helyes ismétlés módszerére, ahogyan általában nehéz rár- kényszeríteni valakire a tanítás menetének bizonyos módszerét. Szükséges azonban, hogy igyekezzünk megtalálni azt a helyes utat, amely a legbiztosabb eredményeket hozza meg. A jó tanítók is‘változtatják a tanítás folyamán módszereiket és a megszokott, kipróbált módszereket, amelyeket tapasztalataikból, módszertani művekből, könyvekből, vagy hospitációk alkalmával sajátítottak el, alkalmazzák a saját munkafeltételeikhez. Csak arról vanszó, hogy mérlegeljük eredményeinket és kutassuk az esetleges sikertelenségek okait.

Az irodalmi anyag ismétlésénél, - amelyre rendszerint kb. 10 percet az óra elején, vagy tématkkus egységnek a befejezése után egész* órát szentelünk-, az a fontos, hogy megállapítsuk, hogyan értették meg a tanulók a megmagyarázott és megtanult anyagot, hogyan sajátították el azt a tanító magyarázata és a tankönyvekből való tanulás után, hogyan tudják az anyagot beilleszteni