Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-01-01 / 1. szám - Simich Erzsébet: Esztétikai nevelés az irodalomban
- 25 kozzunk legnagyobbjaink stílusával. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egyetlen más nyelv stílusával vagy stilisztikatanításával sem pótolhatjuk éppen a magyar nyelvnek sajátos és csupán csak magyar stílusát. Építsük tovább a jól kitaposott és ismert utat, tanulóink és a jövő nemzedék nyernek vele. Farkas István, igazgató, Galanta Esztétikai nevelés az irodalomban A szocialista ember típusának kialakításában jelentős szerepe van az esztétikai nevelésnek. Ez szakít a múlt formalista hagyományaival, nem korlátozódik egy-két tantárgyra, a szép meghatározását nem merevíti élettelen formulákba, hanem igyekszik beragyogni a tanulók munkáját, szórakozását, egész életét. Sajnos, a gyakorlatban gyakran nem ezt látjuk. A régi nevelés sokszor feleslegesen rendszerezett felfogását ugyan elvetették - de sajnos - gyakran a másik végletbe estek a nevelők. Az esztétikai nevelést a minimumra csökkentették, vagy esetleg teljesen száműzték. Ennek következményeit tapasztalhatjuk a tanulóknak sokszor elhanyagolt külsejében, rendetlenségében, a könyvek, füzetek stb. oktalan rongálásában is. Az alsó- és középfokú rajz és énektanítás befejeztével a tanulók esztétikai nevelésében döntő jelentősége van az irodalom tanításának, amelynek célja, hogy megismertesse a tanulókat a múlt és a jelen haladó irodalom művészi szépségeivel, valamint, hogy megtanítsa okét az irodalmi nyelv helyes, színes, változatos szóbeli és írásbeli használatára. A valóság gyakran azonban azt mutatja, hogy - bár a formalizmus elleni harc sikerrel végződött, azonban az irodalom formai kérdései gyakran teljesen háttérbe szo*- rultak a tartalmi, történeti, társadalmi problémák mögött. A tanuló sokszoriam érzi, nem éli át a szépet, a költemény, regény vagy novella csak tartalmat, korképet, ideológiai harcot mutat számára, amelyet csak 1 á t , de nem érez át, mert nem képes követni a mű koltói szárnyalását, nem élvezi a szavak csengését, harmóniáját, árnyalati gazdagságát és ritmusát, amely a tartalmat kifejezi.
