Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Farkas István: Néhány szó a stílus tanításáról

- 22 egymástól megkülönböztetni, hogy éppen ezáltal mindenben egymáshoz hasonlóvá tegye.

A stílus tanítása nélkül sohasem érünk el valódi eredményt. A tanulókat rá kell szoktatnunk arra, hogy nyelvüket mindennapos használat közben is ünnepinek, nem mindennapinak érezzék. Ezt éppen a koltói művek szemléletes olvastatásával érjük el. Tanítótól és tanulótól elvárjuk a színes olvasást. Nem "szavalunk11, nem művésziesen interpretálunk, hanem magyarosan, szépen egyszerűen előadunk. Ha pl. Arany Toldijának olvasásába kezdünk, nem "szavalunk", mert Arany János mindjárt a nyári táj leírásánál egyszerű epikával mondja el egy egyszerű ember természetlátását. Nem tudom, illik-e megjegyeznem, hogy a magyar .színészet "legnagyobbjai" sokszor éppen patetikus előadásmódjukkal rontanak a kôľtói meglátások, mondanivalók szépségén. Cyrano de Bergerac dagályos mondanivalóit patetikusan adjuk elő, ezt a kor festése is így kívánja, de Juhász Ferenc egy múltba révedó, népiesen magyar versét csak úgy adhatjuk elő, ahogyan azt urasági cseléd ősei mondhatták el téli fonókban, vagy ritka ünnepi pihenő napokon.

A stílustanítás hiánya oka a fogalmazási készség hiányának. ^Síéha egy egyszerű leírás olyan fakó, olyan színtelen a tanuló tolla alatt, hogy az ember elcsodálkozik: - Ni, ennek a gyereknek egyáltalán nincsen semmi fantáziája ?

Pedig a képzelő erő a gyermeki lélek egyik elvitathatatlan sajátsága. Jaj annak, aki a színt, a raeseszerű ízeket kilopja a gyermek életéből ! A stílus megfigyelése, a szép stílus érzékeltetése éppen ezt a képzelő eiot tartja ébren és fejle szti.tovább. Sose felejtem el, hogy hosszú évekkel ezelőtt milyen izgalmat keltettem Mikszáth Piros harangjainak elolvasásával. A tizenegy-ti- zenkét éves fiúk, leányok szeme megbabonázva csüngött rajtam, lélegzetüket visszafojtva hallgatták Marci egyszerű történetét.Nemcsák a kislányok, hanem a kisfiúk könnye is kicsordult a halotti csendben, amelyben az elbeszélést befejeztem. Nemcsak a tragikus tartalom, hanem a tökéletes elbeszélés módja is magával ragadta a gyermekeket.

Ugyanezt értem el egészen nagy leányoknál. Arany balladáinak tárgyalásakor a tizennyolc-huszonegy éves leányokban nemcsak a szerelmi tragikum lélekben talán már átélt kezdeti "bor-