Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Farkas István: Néhány szó a stílus tanításáról

- 21 ismert idézeteit is felismerte a műveltebb olvasó és nem haragudott azért, hogy nem keresztrejtvényben, hanem egyszerű fejtöréssel kellett megfejtenie.

Valamikor én is játszottam iskolámban ilyen fejtorosdit. Igaz, hogy a tanulók sokszor már a könyv kötésének formájáról is megállapították, melyik költő'vel, íróval akarunk a mai órán foglalkozni, /Iáért majdnem minden magyar órán felolvastam vagy felolvastunk egy részletet valamelyik neves írónktól, En bántam meg. Hét osztálynak a könyvtárosa voltam, de olyan tülekedés volt a könyvekért, hogy több mint háromezer kötetet számláló ifjúsági könyvtárunkat sáska módján emésztgették,/ •

A szemelvények olvasása, általában az olvasás megszerettetése nagyban elősegíti tanítói munkánkat. Ma is örül a szívem, ha bevetódöm valamelyik osztály magyar órájára és hallom, hogy ki mit olvasott, ki melyik írót szereti. Mert szeretnek olvasni. Rajiunk múlik, hogyan és mit olvastatunk. Nem mindegy az, hogy kényszerűségből olvasunk-e, azaz a tananyag eloírja-e ezt vagy azt az olvasmányt, regényrészletet stb., vagy magunk is szeretünk olvasni és saját olvasási emlékeinkkel, élményeinkkel fűszerezzük az elmondottakat vagy olvasottakat,

A nemrég múltban divat volt mindent nszoeializálunk1!.

Nem tekintettünk az író stílusára, a mű belső szépségeire, hanem elmondogattuk, hogy az író így vagy úgy látta a kapitalista vagy a feudális társadalmi rendszert, amelynek ellensége volt. Mindenben a materialista történelmi hátteret kerestük, akár indokolt volt, akár nem volt indokolt. Egy-egy leíró költemény számlájára olyan tulajdonságokat írtunk, amelyekről a költőnek halvány sejtelme sem volt. Amennyire nem tudom elképzelni Petőfi Apostolát az egykorú társadalmi helyzet ismertetése nélkül, éppúgy nem tudom elképzelni, hogy pl. valaki Petőfi Alföldjében csak szociális jelenségeket vegyen észre és ne lássa meg hallatlanul gazdag költői mondanivalóit, petőfies koltói stílusát. Természetesnek tartom, hogy Petőfinek rengeteg versében megtaláljuk a szociális vonatkozásokat, de ha a költőt népi és forradalmi keltőnek ismerem, ezt nem is ismételgetem unos-untalan. Petőfinél, Aranynál, Adynál, Jóssef Attilánál, vagy akár Kónya Lajosnál és Csokonainál meg kell találnom azt az egyéni zamatot, azt az egyéni stílust, amely őket