Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-03-01 / 3. szám - Lengyel Dénes: Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti tanítása

- 16 A fejlődés során Mikszáth kormánypárti képviselő' lesz. Szén meglepődnek a tanulók, mint egykori tanára, aki huszonöt év után találkozva vele ezt mondta: "Olyan rebellis fiú volt uramö- oeém, hogy bizony soha sem hittem volna ..Mikszáth magatartását megmagyarázza az, hogy ebben az időben a 48-as hagyományokat egy politikai párt sem folytatta, tehát nem volt hová fordulnia. Sokat megvilágít Tisza Kálmán tevékenysége is, aki pártjába szívesen sorozta az írókat, s velük különösen bizalmas hangot használt. Ne feledjük el, hogy Mikszáth eszményképe, Jókai is szabadelvű párti képviselő volt, ez is példaként állhatott előtte. Mégis megszólal benne az önvád. Amikor megkérdik tőle, hogy gondolja a politika alakulását, így vág vissza: "Nem gondolkodom ón soha, János bácsi."'

Képviselői pályafutása ismerteti fel az íróval az egykori uralkodó osztály bűneit. Először kedélyes karcolatai, országgyűlési históriái, választásai jelennek meg. Ezekben még "rózsaszínű rozsda" jellemzi a vármegyét, Mikszáth nem látja világosan, hogy a rózsaszín csak az ifjúsági élménye benne, a váfínegye csak rozsda.

Fejlődésének utolsó szakasza /1900-1910/ realizmusának kibontakozása. Ekkor már vége az illúziónak. A társadalmi válság már érezteti hatását. Mikszáth nem lát kiutat, ezért keserűség, lemondás, gúny jellemzi utolsó nagy műveit. Sles szeme éppen úgy megmutatja neki a nagy, megoldhatatlannak látszó problémákat,mint Adynak ebben az időben, de 6 nem jut el ahhoz a felismeréshez, hogy van olyan osztály, amely a kérdéseket eredményesen megoldhatja. Hatalmas ellentét а кезегй, hazája pusztulásától félő író nyilatkozatai és az országos ünneplés fénye között, amellyel pályája 40 éves jubileumát ünnepelték meg. Erről a jubileumról írta Ady: "Fontoskodnak körülötte ezer és ezer számra olyanok is akik Mikszáth mivoltát még csak nem is sejtik." Mikszáth megható szavakat mond az ünnepélyen: "2n már körülbelül megírtam, ami bennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem, hiszen azért mert az ember az anyját szereti még soha sem dicsértek meg senkit. 2n csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. En csak mulattam negyven évig."