Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

Angliáé

2 et Daniae.

3 Atque eapropter officiose rogo, ne mora illa mihi imputetur. Quaecunque ego humanitatis et benevolentiae officia Ill-mae D-nis V-ae alumnis praestare potero, nihil in me desiderari patiar. Ceterum interea temporis ex novitatum scriptoribus cognovimus, quomodo et qua ratione incliti status regni Hungáriáé serenissimum archiducem Austriae Matthiam in regem Hungáriáé susceperint et coronarint. Quum coronationem ego feliciorem esse et plus ad honorem ac propagationem divini sive christiani nominis conducere opto, quam plerique ominentur. Cum enim (?) evangelicis statibus Austriae ante coronationem non satisfecerit in puncto religionis,

4 metuendum, nunquam in posterum maiestatem ipsius hoc facturam, nisi ergo incliti status Hungarici sua intercessione aliquid pro ipsis obtinuerint, fortassis de puriore religione in Austria actum erit. Rogo itaque Ill-mam D-nem V-am, ut pro pio suo zelo, quantum potest, una cum aliis bonis instet, quo Austriacis exolvatur et impleatur spes illa, quae ipsis antehoc in religionis negotio satis ampla facta est. Etenim, si illám excidant, vix aliter fieri potest, quin animi ipsorum et erga regem ipsum et erga omnes, qui obicem ponunt in hac causa leniter definienda, exasperantur. Cum vicissím dubium sit nullum, si conscientiarum libertatém obtinuerint, quod et corpora et fortunas prompte communi hosti et pro patria et pro patre patriae sint opposituri. Verum de Ill-mae D-nis V-ae pio zelo non est, quod dubitem, hoc tantum opto, ut ipsa fides in hoc negotio habeat parastatas. Quos Deus clementer largiatur, cuius protectioni et benedictioni Ill-mam D-nem V-am cum omnibus sincere Christum colentibus unice commendo. Dabantur Torgae

5 20. Novembris anno 1608. Ill-mam D-nem V-am humiliter colens Polycarpus Lyserus m. p.

8 8 Anglia királya I. Jakab 1603—1625. 3 Dánia királya IV. Keresztély 1588—1648. 4 V. ö. a 61. számot. 5 A XVII. században a szász választók székhelye, csak a XVIII. században csatoltatott Poroszországhoz. 8 Szül. 1552., megh. 1610. 1593-tól élete végéig drezdai udvari lelkész, II. Keresztély választónak vallásügyi dolgokban befolyásos tanácsadója. Működése mindenekelőtt arra irányul, hogy a szigorú lutheri dogmatika Szászországban teljesen tért hódítson. Thurzóval személyes ismeretségben van és egyik rokonát hosszabb tartózkodásra udvarába küldi. V. ö. Thurzóhoz 1607. júl. 26.-án és okt. 7.-én Torgauból, valamint 1609. dec. 30.-án Drezdából írt leveleit. (Irreg. 1. fasc.) 1606 körül egy nagy tractatusban igyekszik bebizonyítani, hogy a magyaroknak meg kell adni a lelkiismereti szabadságot, ezt diktálja Isten törvénye, de ezt kívánja a Habsburgház és birodalom érdeke is. A türelmességet hirdeti, amikor azt mondja, hogy a másvallásúakat meggyőzéssel kell megtérésre bírni, ha azonban ez nem sikerül, nem szabad kényszert alkalmazni. Az egyénnél a szabad lelkiismeret a legfontosabb, mert „unusquisque onus suum portabit". Történeti be-