Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
Keltezetlen. [1608.] Azoknak az okoknak a felsorolása, melyek miatt a magyarok az osztrákoknak vallásszabadságuk kivívásában fegyveres segítséget nem adhatnak, sőt a békés megegyezést ajánlják. Egykorú másolat. — Fasc. 16. No. 15. Rationes, quare exercitum vel arma Hungari Austriacis non possint subministrare ac potius concordia et pace, quam armis decertandum/ i a . Ne addant oleum igni, hac enim ratione favillae istae non extinguerentur, sed cum totius Christianitatis malo excitarentur magis. 2a. Quia essent cum pernicie ac ultimo excidio provinciarum istarum, si miies Hungarus introduceretur. 3 a. Quia confoederatio est generalis totam Austriam concernens simul etiam totam Hungáriám, subministratis auxiliis militaribus ab evangelicae confessionis hominibus, subministrarentur aliis per Romanae confessionis milites, unde etiam in regno Hungáriáé novi motus, seditiones et intestina dissidia subsequerentur. 4a. Quia religio et fides evangelica non est ea, quae armis et effusione sanguinis defendi debeat, eo enim tempore beatos sacra scriptura esse testatur, cum persecutionem patiuntur. 5 a. Turbis et dissensionibus his suscitatis sedare illas solum potentis Dei esset, unde et ipsa confessio periclitaretur in Austria, cum belli dubius sit exitus. 6 a . Tota christianitas hinc facile turbari et ingens effusio sanguinis subsequi posset, evangelicae enim confessionis hominibus arma sumentibus, etiam Romanae confessionis arma sumendi occasio praeberetur, unde ingens et inextinguibilis ignis ac effusio christiani etiam sanguinis subsequi posset. 7 a . In dubium vocare privilégium Maximiliani imperatoris et illud etiam amittere posse, est res periculosa et evangelicis in Auállítottságban és a bibliai eszmények alapján foglalkozik a kérdéssel és bebizonyítja Khleslnek, hogy az ő eljárása e téren teljesen elhibázott, amellyel csak árt az eszmének. (Hofkammerarchiv — rövidítve HK. — Ung. Hoffinanz. 1600. jan.) Khlesi eszméi és a vallásügyben tanúsított magatartása ellen egy nagy, nyomtatásban is megjelent discursusban száll szembe. Ebben kifejti és példákkal igazolja, hogy a prot. birodalmi fejedelmek sokkal türelmesebbek, mert hite miatt egyetlen katholikust sem háborgattak. Az ellenkezője csak abban az esetben történt meg, amikor valaki magát politikailag nyugtalanul viselte. Erre a discursusra hivatkozik Tschernembl 1610. márc. 7.-én Bécsben az országgyűlésben, a protestánsoknak megadandó lelkiismereti szabadságról mondott nagy beszédében. (Oberöst, Landesarchiv, Linz. Annalen, Bd. 42. 151.) — Életét bővebben lásd Hauck: Realenziklopädie für prot. Theologie und Kirche. Bd. 11. Leipzig, 1903. 428—29. 11. Fiára v. ö. a 117. számot. 1 Az 1608. nov. 6.-án a Hornban összegyűlt osztrák prot. rendekhez Thurzó György vezetése alatt küldött követség propoziciói a vallásügy békés megoldására. V. ö. a 67. 1. 2. jegyzetét.
