Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

kéznek méltók lenni az ösztöndíjra. Fejenként kaptak 68—68 magyar forintot, ami azonban nem elég életük fenntartására. Kérik tehát, hogy megfelelően egészítse ki ezt az összeget.

3 Eredeti levél, zárlatán két piros viaszpecsét nyomával. — Irreg. 15. fasc. 204/a. Keltezetlen. [1619. január 21. után.] Thurzó Imre felterjesztése a királyhoz. A király 1619. jan. 21.-én Bécsben kelt mandátumában meghagyta neki, mint Vágujhely földesurának, hogy a vágujhelyi prépostságba iktassa be Dubovszky György kanonokot. E parancsnak azonban nem tehet eleget, minthogy az ellenkezik a vallás ügyében hozott törvénycikkekkel. Különben Vágujhelyeh már régtől ev. prédikátor van és oda kath. lelkész be nem vihető. Kéri a királyt, halassza el ezt az ügyet a legközelebbi országgyűlésre, ahol azután a rendek határozzanak benne. Fogalmazvány. — Fasc. 2. No. 65. Sacratissima, Caesarea, Regiaque Maiestas etc. Domine, Domine, mihi Clementissime. Fidelium ac perpetuorum servitiorum meorum in gratiam M-tis V-ae Sacratissimae humillimam subiectionem. Clemens mandátum M-tis V-ae Sacratissimae, die 21. mensis Januarii Viennae exaratum, ea, qua par est, subiectione et honore accepi, quaeque M. V. Sacratissima de introductione reverendi domini Georgii Dubowsky,

1 custodis et canonici ecclesiae metropolitanae Strigoniensis, in praeposituram Vyheliensem

2 mihi, tanquam dominó terrestri clementer demandare dignatur, obsequiose intellexi. Nihil sane mihi 3 1619. szeptemberében még Wittenbergben vannak. V. ö. Henkel Lázár levelét Czobor Erzsébethez, amelyben jelenti, hogy parancsára a fenti két alumnusnak 150 tallért kifizetett. (Fasc. 72. No. 27.) 1617. augusztusában Henkel Lázár Thurzó Imre rendelkezésére Wittenbergben levő ösztöndíjasainak, Lány Györgynek és Soputius Jeremiásnak 140 tallért fizet ki. (Acta Publica 38/45.) Ez az adat kérdésessé teszi, hogy tényleg Sinapius és Dubravius voltak-e első ösztöndíjasai. V. ö. még a nevezettek beszámoló leveleit 1617. júl. 7.-ről Thurzó Imréhez. (Árv. lt. Fasc. 198. No. 165. és 167.) 1 1598—1637. (Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. 1100—1900. Esztergom, 1900. 201. 1.) 2 Az újhelyi prépost Sozovius (Sozovszky) Sándor ev. prédikátor 1618. febr. 18.-án meghalt és az üres stallumot az esztergomi érsek vissza akarta venni a katholikusok számára. Kiújult tehát a már régen tartó harc az ekkor még nagyrészt prot. földesurak és az esztergomi érsek álláspontja között. A király kinevezi préposttá Dubovszky kanonokot és 1619. jan. 21.-ről az összes földesurakhoz mandátumokat intéz, megparancsolva, hogy a nevezettet a prépostság birtokába statuálják, illetve a statuciónak ne szegüljenek ellene. Az Esterházy Miklóshoz intézett mandátum megtalálható az Esterházy levéltárban (Miklós nádor iratai la. köteg, No. 17.) Később azután már a kath. és prot. földesurak viaskodnak egymás között a kegyuraságot illetőleg, ezek között is főleg Nádasdy Pál az Esterházyakkal. (V. ö. Esterházy Dániel levelét Esterházy Miklós nádorhoz 1638. ápr. 28.-ról, ugyanott III. c. köteg.)