Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.
Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez
18 PAULINYI OSZKÁR meretére hivatott katolikus magyar tanácsosok 29 véleményét. 30 Ezzel szemben annak, ami Prágát meggondolásra készteti: az államérdek, a politikai cél- és időszerűség (tegyük hozzá: a következmények által a legteljesebben igazolt) mérlegelésének — halvány árnyéka sincs a katolikus magyar tanácsosok véleményében. Eltelve az akció abszolút erkölcsi jogosultságának a hitbeli meggyőződésből merített tudatával, nem kételkednek a hatalom kényszerítő erejének sikerében, s távol a kérdés messzire kiható horderejének, a tényleges erőviszonyoknak csak figyelemre méltatásától is, a jogszerűség minden kimeríthető érvének felvonultatásával a leghatározottabban az akció megindítása, illetőleg engedményt nem tevő folytatása mellett törnek lándzsát. 31 Hogy tehát a Bocskay-felkelés sok elemből összetevődő gyúanyagában a valláskérdés rendkívüli feszítő ereje is kirobbanhatott, ennek politikai felelőssége első sorban a katolikus magyar tanácsosok vállára nehezedik. De amikor ezt megállapítjuk, szükségét érezzük kijelenteni, nem követ akarunk vetni emlékezetükre. Amit tettek, meggyőződésből, őszinte érzelmekkel, s nem földi hatalom, emberi parancsolások meghunyászkodó eszközeiként, hanem magasabb, szellemi erő varázskörében cselekedték. A Szuhay Istvánoknak, a Forgách Ferenceknek, a Zalathnokyaknak a terhes felelősséggel a vállukon is azoknak kell maradniok, amik voltak: maroknyi fajtánk nemesebb értékű kristályainak. A közölt anyag azokat az iratokat öleli fel, amelyek a kérdésre vonatkozólag az egykori bécsi (illetőleg prágai) központi kormányszervek levéltáraiban a címbenfoglalt kérdésre ez idő szerint feltalálhatók voltak. Sajnálatos véletlen folytán azonban a közlemény nem ölelheti fel hiánytalanul mindazon, iratokat, amelyeket e kérdésre vonatkozólag annak idejében Károlyi Árpádnak felkutatni módjában volt. Egy számra nézve kisebb, de forrásértéket tekintve nem csekély értékű töredék ez alkalommal a legszorgosabb kutatás ellenére sem volt feltalálható. A bécsi udvari kamarai levéltár darabjairól van szó, amelyek utóbb egy, már a Károlyi Árpád munkája nyomán haladó kutató rendelkezésére bocsátva, a használat után minden valószínűség szerint tévesen helyeztettek vissza s így helyükön nem találhatók. A közlött iratok magyarázó jegyzeteiben ezeket a kapcsolatos, de ez idő szerint lappangó iratokat a maguk helyén közelebbről megjelöltük. Az olasz nyelvű iratokat — eltekintve a szóvégi tompa hangsúlytól, melynél a mai írásmódot követtük — eredeti helyesírásukkal adjuk, míg a latin és német nyelvű daraboknál a Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatát tartottuk szem előtt. Az iratok megőrzési helyének feltüntetésénél használt rövidítések a következők: St. A. = bécsi házi, udvari s állami levéltár; Hk. A. = bécsi udvari kamarai levéltár; Kr. A. = bécsi hadi-levéltár; 0. L. = budapesti Országos Levéltár. Az olasz nyelvű darabok összeolvasásánál Dollhopf Renate kisaszszony, a bécsi állami levéltár tisztviselője, dr. Hutter Ferenc bécsi áll. allevéltárnok és Göbl József tanárjelölt urak voltak segítségünkre. Szívességükért fogadják e helyütt is leghálásabb köszönetünket. ~ !l Személy szerint 1. a 69. 1. 8. jegyzetében. 30 Iratok: 2., 7., 22. szám. 31 Iratok: 3. és 26. szám.
