Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez

Kivül: Címzés: Serenissimo principi et dominó dominó Matthiae archiduci Austriae, duci Burgundiáé etc., Styriae, Carinthiae,. Carniolae etc. comiti Tyrolis etc, dominó clementissimo, — Viennae, 27. 1604. július 8. Kassa Gróf Belgioioso kassai főkapitány felterjesztése Mátyás főherceghez Váradról visszatérve otthon találta a bírót s a többi küldöttet. A helyzetről vett írásbeli értesülései valóknak bizonyultak. A küldöttek visszatérése reménységgel töltötte el a népet, hogy vallását kiki szabadon gyakorolhatja: ez téliesen megzavarta a viszonyoknak addigi, már kedvező irányt vett alakulását s a papok aggodalmára sok bajnak és az úrnapi körmenet alkalmával nyilvános botránynak vált az okozójává. Az ő távollétében az egri vikárius kérdőre vonta a bírót a történtekért, győri püspök s 1599-től egyszersmind kalocsai érsek is (O. L. kincst. o. Liber dignitariorum). E változó egyháznagyi méltóságai mellett 1587, aug. 27-től egész haláláig betölti a szepesi prépostságot is, A világi kormányzatban már a 80-as évek elején a kir. tanács tagja (Pirhalla M.: A szepesi prépostság vázlatos története, Lőcse 1899. 305, 1.), 1598—1602 m. kir. udv. kancellár és 1602—haláláig királyi helytartó (a fentebb idézett Liber dignitariorum). A század végén meginduló ellenreformációnak egyik legharcosabb alakja. Különösen a főurak áttérítésével szerzett magának érdemeket. De nem kevésbbé volt elemében az erőszakos rekatolizálás terén, aminek különösen a soproni evangélikusok üldözésével ÍPavr Sándor: A soproni ev. egyház tört. Sopron, 1917.154. s köv. 1.), majd 1604. őszén, Szuhay kassai kezdeményezéséhez csatlakozva, a szepességi városok ellen indított akciójával adta tanújelét (Bruckner Győző: A reformáció és elenreformáció története a Szepességen, Budapest, 1922. 185. s köv. 11. Pirhalla Mártonnak egyébként is fogyatékos iskolázottsággal készült fentidézett munkája a vallásügyi küzdelmekre vonatkozó részeiben nélkülözi a kellő tudományos tárgyilagosságot s Pethéről nyújtott jellemzése — 303. s köv. 11. — teljesen elrajzolt, valósággal légből kapott). A protestánsokkal szemben megnyilvánuló fanatizmusa azonban korántsem párosul igazi ,,reformátori" lélekkel, amely a hitbeli harc maradandó sikerének biztosítékát egyházának belső újjáépítésében keresi. A mutatós, gyors siker türelmetlen hajszolója, akinek nincs érzéke a csak távoli jövőben termő igazi építő munka iránt, s akinél tetteinek indítékai közül nem hiányzanak a szellemi emelkedettségre, s önzetlenségre épen nem valló anyagias rugók sem. Az anwesende Hofkammer katholikus urai hangsúlyozzák ezt nála, amikor nem javasolják számára a szabad végrendelkezés engedélyezését. Nyilván írják — a testvéreire akar hagyni mindent, aminthogy egyébként is tekintélyes jövedelmei ellenére sem a győri sem a szepesi prépostsági egyházaknak gondját nem viseli, az ezekhez szükséges egyházi személyeket nem látja el kellőkénen, ellenben a tizedet emeli s Sopron városát valósággal a romlásba üldözi (Hk. A. Ungarn, 1603. júl. 15. L. még Payr i. m.).